Amikor 1987 tavaszán, több éves késés után megjelentek a boltokban – legalábbis Japán üzleteiben – az első R-DAT magnók, a szaksajtó egyértelműen lelkes volt, és nagy jövőt jósoltak az analóg kompakt kazettát és a cartridge-t fölváltó, mágneses szalagos digitális hangrögzítőnek.
Az R-DAT kazettájában levő szalagra úgy kellett fölvinni a kódokat, hogy a lehető legjobban használják ki a szalag területét.
A kódokat adattömörítésre, titkosításra, hibafelismerésre és -javításra, adatátvitelre és adattárolásra használják.
A Sony R-DAT a finommechanikai, az elektronikai és a számítástechnikai tudás összehangolt eredménye volt, amihez igencsak precíz és gondos gyártási technológia társult.
A múlt század utolsó évtizedeiben és nem sokkal az ezredforduló után annyiféle kazettás audiovizuális rendszer volt, hogy szinte lehetetlen eligazodni közöttük.
A videókazetta olyan általánosan elterjedt információhordozó volt, hogy kézenfekvőnek tűnt a fogyasztói elektronikában is felhasználni digitális hangrögzítés céljaira.