Cs.Kádár Péter - XXI. századi Diszkónika, 134.Feláll vagy lecsüng

A mikrofonok nem a levegőben lebegnek, hanem valaminek tartani kell őket. Az ember nem is gondolná, hogy ez milyen fontos kérdés, mert a tartó és rögzítő szerkezet legyen stabil és zajmentes, vagyis ha nem akarjuk, nem mozdulhat el, és nem veheti át a környezet rezgéseit.

A mechanikai rögzítés szempontjából is többféle mikrofon létezik, így vannak például

 kézi mikrofonok,
 állványra szerelhető mikrofonok,
 függesztett mikrofonok,
 kamerára rögzíthető mikrofonok,
 csíptetős mikrofonok,
 fülre akasztható mikrofonok,
 hangszerre szerelhető mikrofonok,
 testre szerelhető mikrofonok,
 elektronikába szerelhető mikrofonok,
 kontakt mikrofonok.

A kézi mikrofonok kézben is foghatók, de többségük állványra is rögzíthető. A kezelési zajt és az elektromos, mágneses és elektromágneses zavarokat erősen csökkentő szűrők vannak bennük. Mindig közelmikrofonok.

fg02

Az iránykarakterisztikájuk vese, szupervese vagy hipervese. A frekvenciamenetben erős mély vágás a közeltéri hatás kompenzálása miatt, valamint középmagas és esetenként magas kiemelés van.

fg03

A fenti ábrán egy Sennheiser kézi énekmikrofon frekvenciamenete látható, a videóban pedig a Shure cég olcsó, éppen emiatt – meg a hatalmas egykori reklámhadjárat miatt – népszerű közelmikrofonja szerepel.

A legtöbb mikrofon állványon rögzíthető úgy, hogy a mikrofont kengyelbe rakjuk. A kengyel vagy közvetlenül az állványra, vagy az állványra szerelt gémre csavarozható.

fg04

Az állványra szerelhető mikrofonok csak akkor nem érzékenyek a tapizásra, ha kézi mikrofonként is használhatók.

A függesztett mikrofonok úgy is fölfoghatók, hogy fordított állványon vannak, illetve a plafonról, netán egy sínről lógnak le. Hogy ne himbálózzanak szabadon, vékony damillal fogják meg őket. A függesztés nagy előnye, hogy nem lehet felrúgni, nem kell kerülgetni, és általában nem zavarja a látványt.

fg05

A függesztett mikrofonok közelmikrofonok és távolmikrofonok egyaránt lehetnek.

A tévések, filmesek utálják a látható mikrofonokat. A kamerára szerelhető mikrofonok az adott videókamerához illeszkedő szerelvényre rögzíthetők. Léteznek belőlük sztereó, sőt többcsatornás változatok is. Iránykarakterisztikájuk vese, szupervese, hipervese és nagyon gyakran puska jellegű. Különlegességük, hogy a kamera elektromos és mechanikus zajaira – pl. a zoom-ot mozgató motorzajra – nem érzékenyek, és az időjárás szélsőséges eseteit is jól bírják.

fg06

Sajnos, nagyon kevés igazán jó hangú kamerára szerelhető mikrofont gyártanak. Ennek az az oka, hogy a mozgókép szerelmesei szerint a hang nem fontos, különösen nem külső riportok felvételekor. Holott te tudod, hogy a gyenge beszédérthetőség mily nagyon fárasztja a hallórendszert. A kivételek közé tartozik pl. a Sennheiser MKH 416 rövid puskamikrofonja, amit gazán jó szívvel ajánlanék neked, ha nem 1 000 dollár lenne az ára. Persze, ha arra gondolsz, hogy egy professzionális HD vagy UHD (4k) videókamera több millió forintot kóstál, akkor igazán nincs min csodálkozni. Tehát inkább érdekességként mutatom be neked, mit is tud egy korszerű mikrofon.

fg07

Az MKH 416-ot úgy tervezték, hogy nedves időben is működjék, persze ez nem azt jelenti, hogy a tócsába kell dobálni. Valódi kondenzátor mikrofonról – nem elektretről – van szó, amelynek elektronikáját fantomtáp működteti. Az elektronika azonban nem egyenfeszültséget kapcsol a mikrofon fegyverzetére, hanem 8 MHz-es, kb. 10 V-os váltófeszültséget, tehát nagyfrekvenciás rezgést – ezért ez a mikrofon az RF (rádiófrekvenciás) kondenzátor mikrofonok nem túl népes családjába tartozik. A membrán ennek a frekvenciának az értékét növeli vagy csökkenti, ahogy változik a távolsága a kondenzátor álló lemezéhez képest. Ezt a változást – frekvenciamodulációt – a mikrofon elektronikája demodulálja, visszaalakítja hangfrekvenciás rezgésekké. A rádiófrekvenciás kondenzátor mikrofonok jól bírják a párát, nedvességet.

Lássuk hát a specifikációt!

fg08

Az ábra szerint lineáris állásban is már 100 Hz alatt vág a mikrofon, a -3 dB-s pont 70 Hz környékén van. A középmagas és magas tartományban van egy lankás, kb. 3 dB-s emelés, amit a gyártó úgy jellemez, hogy javítja a mássalhangzók érthetőségét. Ez ugyan igaz, de egy kicsit élessé, sziszegővé is teszi a hangot. Emiatt zenei stúdiókba nem is ajánlják.

fg09

Az iránykarakterisztika szépen mutatja a puskamikrofonok már tárgyalt jellemzőjét: csak a magas hangokon irányított igazán, a mély hangokon hátrafelé is érzékeny, és jócskán vannak oldalirányú kinövései is. Persze, ha a görbék különböző színűek lennének, ez jobban látszana is.

fg10

A táblázatosan megadott frekvenciamenet jóval lazább, mint amit az imént láttunk, persze nem véletlenül hiányzik, hogy mekkora tűréssel mérték. Az érzékenység meglehetősen nagy érték, az „A” súlyozású zajszint pedig alacsony: ez kiváló, nagyon kiszajú mikrofonra utal. A megadott hőmérséklet tartomány valószínűleg nem az üzemi, hanem a működési, s a kemény orosz télben ennek a mikrofonnak a működése sem biztos.

S most szálljunk le a földre! Valójában gyakran lényegtelen, hogy milyen a kamerára szerelt mikrofon minősége, mert vagy csupán un. vezérhangnak használják a kamerára szerelt mikrofonnal rögzített jelet, és újraszinkronizálják a felvételt tisztességes körülmények között, vagy a riporter és alanya kapott – esetleg vezeték nélküli rendszerrel működő kézi vagy csíptetős mikrofont.

A csíptetős – külföldiül lavalier – mikrofonokat hangszerre vagy ruházatra lehet csíptetni. Érzékenységük közepes, karakterisztikájuk gömb, vese, szupervese vagy hipervese. A felszerelésük során vigyázni kell arra, hogy semmihez ne dörzsölődjenek, mert a súrlódás okozta rezgések reccsenéseket okoznak. A képen látható – kb. 200 eurót kóstáló – RØDE elektret mikrofon Lemo csatlakozójú, tehát vezeték nélküli rendszerekhez tervezték.

fg11

A mikrofon membránja nagyon pici, az átmérője 3,4 mm. Lássuk hát a specifikációját!

fg12

A megadott jellemzők meglehetősen közepesek; ettől a mikrofontól túl sokat nem lehet várni, de nem is csúcsberendezésnek szánták. A közepes kimenő impedancia miatt csak rövid kábel csatlakoztatható hozzá, szerencsére a vezeték nélküli átvitelt megvalósító zsebadókat a mikrofon közelében, a ruhák zsebében szokták elhelyezni. A 68 dB-s – valószínűleg „A” súlyozással mért – jel-zaj viszony kicsit gyönge érték, tehát a hangforrástól nem lehet messze vinni a mikrofont – de ez szintén nem gond sok esetben. Ami nagyobb ciki, hogy túl közel sem; a 110 dBSPL mechanikus hangnyomás tűrés szint a száj közelében elég könnyen túlléphető. A felsorolt fogyatékosságok – hangsúlyozom – nem azt jelentik, hogy ez a mikrofon használhatatlan, de azt igen, hogy óvatosan kell bánni vele. Ami nagy előnye, hogy kapható hozzá fejpánt, amivel fülre akasztható mikrofont varázsolhatunk belőle, csak meg kell kérni a beszélő fiút vagy lányt, hogy ne nagyon üvöltsön.

S akkor most következzék egy csúcsminőségűnek tartott, csíptetős mikrofoncsalád! Ennek alaptagja a DPA 4099 U mikrofon.

fg13

Az elektret mikrofon nagyon részletes specifikációja a frekvenciamenettel és az iránykarakterisztikával kezdődik.

fg14

Kiderül, hogy ez szupervese mikrofon, s bizony, a 20 kHz-es sávszélességet úgy érték el, hogy 10 kHz-en kb. 3 dB-t emeltek. A frekvenciamenetet 20 cm-ről mérték.

fg15

A zajértékek itt sem nagyon babák, és sem az elektromos, sem a mechanikus hangnyomás szint tűrés, nem kiemelkedő, de azért sokkal jobb, mint az előző mikrofon esetében. A fenti táblázatban ugyan nincs benne, de üzemi hőmérséklet tartománynak -40 C° és 45 C° közötti értéket ad meg a gyártó, ami viszont kiváló. A relatív páratartalom akár 90% is lehet, ami szintén nem csekélység. 

A mikrofoncsaládnak számos tagja van, az áruk is hangszerenként változik, de még a legdrágább sem elviselhetetlen egy stúdió számára – úgy 500 euró. Viszont a hang, ami szól, nem igazán szép. Amikor ez a sorozat megjelent, sokan bírálták – köztük én is – a DPA-t, hogy bizony, bizony, elkurvult.