Cs. Kádár Péter - XXI. századi diszkónika, 163. Zengjük a dalt!

A tudomány még nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy a beszéd volt-e előbb vagy az ének. Mégis valószínűbb, hogy az ének. A kisbaba első gügyögései még inkább az énekhez hasonlítanak, mint a beszédhez, sőt, az első szavakat is különböző hanglejtésekkel, énekszerűen mondjuk ki. Nem a későbbi hangsúlyozás ez, hanem ennél gazdagabb hangzó világ.

A legősibb hangszerünk a saját hangunk. Énekelni jó. Énekelni szükséges, mert az ének hozzátartozik az ünnepségeinkhez, erőt ad, közösségi élményt nyújt, szórakoztat vagy elgondolkodtat. Énekelni annyira szeretünk, hogy még a kötelező karének sem tudja elvenni a kedvünket. Az emberiség történelmének kezdetén ugyanakkor kevés ok volt az örömre; a kutatások szerint a legrégebbi énekek munkadalok voltak, hogy ritmust adjanak a munkához. Mint a líra minden ősi terméke, a munkadal is összművészeti alkotás: a ritmus a legalapvetőbb eleme; együtt léteznek benne a tánc, az ének, a szöveg elemei, amelyekre jellemző a dramatikus előadás és az elemek kötetlensége. A műfaj nevezetes példája a Plutarkhosz által feljegyzett, Malomdal címen ismert töredék, melyet egy leszboszi rabszolganő énekelt őrlés közben. Később is szinte minden emberpróbáló tevékenységet dal kísért.

Vannak persze vidámabbak is.

Énekelni mindenki tud, de nem tud mindenki jól énekelni. Hogy mit jelent a jól énekelni tudás? Nemcsak azt, hogy nem éneklünk hamisan, hanem azt is, hogy a hangunkkal bánni tudunk. Az amatőrnek néha összejön minden, amikor olyan kedve van. A profi meg akkor hozza magát állapotba, amikor kell. A dilettánsoknak persze sosem jön össze semmi. Az éneklés azonban nem csupán technika. Hazánk egyik elismerten legjobb énektanára, Kaposi Margit mondta: „Ha a „Tavaszi szél vizet áraszt” előadásából nem érzem a tavaszi szelet, akkor a fellépő nem tudta éreztetni a dal lényegét.”

A profik nagyon sokat gyakorolnak, hogy jól tudjanak énekelni. S mi azonnal meg tudjuk különböztetni a képzetlen és a képzett hangot akkor is, ha a képzetlen sem hamis.

Ha kicsit tudományosabban vizsgáljuk a kérdést, nagyon érdekes az alábbi két diagram. Egy képzetlen férfi és egy képzett énekes kb. 220 Hz alapfrekvencián ugyanazt az „u” hangot ejtette ki a száján énekszerűen, hosszan. A bal a képzett, a jobb a képzetlen frekvenciamenet. A szürke sáv a 2, 6 - 3,4 kHz közötti tartomány.

zdt02

A képzett férfi hangja még a 12. felharmonikuson is erőteljes, a hangnyomás szintje 20dB-vel nagyobb, mint a képzetlené, akinek szinte folyamatosan esik a görbéje. Nem ez az egyetlen – és nem is mindig ez – a különbség a képzett és a képzetlen hang között, de kétségtelen, hogy a széles spektrumú hanggal jobban lehet játszani. Ezért népszerűbbek a mély hangú, de erőteljes férfi énekesek, és ezért mosolyogjuk meg – röhögjük ki – a cincogó énekesnőket.

Sajnos, éppen a tehetségkutatók bizonyítják, hogy mekkora felelősségük van (lenne) az éneklést tanító tanároknak. Bizony, aki tehetségtelen, annak meg kéne mondani, hogy babám, nem te leszel a világsztár, és nem hülyíteni őt, hogy azután a nyilvánosság előtt bőgjön, bőgjön le szerencsétlen.

Az énekes mikrofonozása látszólag egyszerű. Csak szereznünk kell egy jobb mikrofont, az énekes szája elé tenni, kicsit szarakodni azzal, hogy milyen legyen a száj és a mikrofon közötti távolság, aztán rajta! Profi énekessel azért is jó dolgozni, mert ő tudja, hogy ez nem így van. Vele meg lehet beszélni, hogy legjobb, ha ő játszik a dinamikával; hogy időnként lehet hátrébb vagy közelebb hajolni a mikrofonhoz, sőt, akár kicsit mellé is, ha más hangszínt szeretnénk. Ugyanis az a szerencsés, ha a felvétel nyersen is jól szól, mert akkor csak még szebbé kell majd tenni az effektekkel, nem a csúnya hangzást kijavítani valahogy – akár hangonként is.

Más a helyzet, ha az énekes felkészületlen. Az a korszak már elmúlt, amikor haza lehetett őt küldeni. Most, ha van az a pénz, együtt szenvedünk. Ilyenkor kell elővenni a gyógypedagógiai ismereteinket, és szelíden bánni vele. Ha például görcsösen ragaszkodik a saját mikrofonjához, nem szabad elvenni tőle, mert olyan hisztit fog csapni, hogy nem lehet túlélni. Ne legyenek előítéleteid, a pasik legalább olyan érzékenyek, mint a csajok. Tehát hadd higgye a művész, hogy azt rögzítjük, ami az ő mikrofonjából jön; némi mesterkedéssel elhelyezhetjük azokat a mikrofonokat is, aminek a jelét tényleg használjuk.

A mikrofon előtti viselkedést is tanulni kell hát. Például úgy, ahogyan Sophie bemutatja.

Amit nem lehet – vagy nagyon nehezen lehet – tanítani, az a test és a lélek harmóniája. Mert ha a művésznek akár a teste, akár a lelke kínlódik, az bizony, még a legprofibb előadáson is átjöhet.

A mikrofonozás előtt – ha lehet – alkalmas helyszint kell választanunk. Fontos, hogy a helyiség alaprajza szabálytalan legyen. Mint tudod, kis szoba nem alkalmas erre, mert a helyiség rezonanciái a hallható tartományba esnek. A túl nagy szoba pedig esetleg nagyon zeng, bár ezt az énekest körülvevő, hangelnyelő paravánokkal lehet kompenzálni.

Mivel az ének dinamikája nagy is lehet, és mivel ez az egyik művészi kifejező eszköz, olyan mikrofont kell választani, amelyik bírja a gyűrődést, és kicsi a zaja. Széles frekvenciatartományt kell rögzíteni, mert a sziszegők felharmonikusaiból a hallható tartomány fölé is juthat néhány. Egyaránt fontos a dallamérthetőség és a szövegérthetőség, noha e két szempont egymásnak gyakran ellentmond.

A beszélő vagy az éneklő emberből nem minden irányban terjed azonos hangnyomással a hang; a hangkibocsátó szerveink – a szánk, az orrunk, az arc rezgései – nem gömbsugárzók. A mikrofonozáshoz ismerni kell az iránykarakterisztikát. A felső ábra a függőleges, az alsó a vízszintes karakterisztikát mutatja a frekvencia függvényében.

zdt03

Az nyilvánvaló, hogy a hátunk mögött szinte nem szólal meg semmi. A padlón a szőnyeg szerencsére jó hangelnyelő, mérsékeli a visszaverődéseket. A felső mikrofonállás az erős torlónyomás ellen véd, szemben a köpködés szűrővel, ami csak nem engedi, hogy az énekes túl közel álljon a mikrofonhoz. A közeltéri hatás elkerülésére érdemes gömbkarakterisztikájú mikrofont használni. Ülve általában nem lehet szép éneket rögzíteni, ha felállítjuk a művészt, a mikrofontól legalább arasznyira legyen a szája.

zdt04

Egyes énekesek hangjának viszont jót tesz a közeli mikrofon. A következő videó nagymembrános kondenzátor mikrofon használatát mutatja be.

Sok énekes szeretné úgy érezni magát, mint a színpadon, amikor szoptatós mikrofont használ. A jobb előadó-hangmérnök kapcsolat, kommunikáció érdekében a technikai helyiségben kíván énekelni, és még a fülest is utálja. Ilyenkor persze elég nagy a gerjedés veszélye, ezért popmikrofont – általában dinamikus mikrofont - kell használni, aztán majd masszírozunk a hangon.

zdt05

https://vimeo.com/295192692?utm_source=email&utm_medium=vimeo-cliptranscode-201504&utm_campaign=29220

Gyakran nem éneket, hanem beszédet kell mikrofonozni. Ez azért nem könnyű, mert beszédet mindenki hallott már, tehát hamar észrevesszük a géphangot. A taszító, mesterséges hang elkerülése csak az egyik cél. A másik, hogy minél jobb legyen a beszédérthetőség, és lehetőleg minél vonzóbb legyen a beszélő hangja. Mert bizony az embereket a hangjuk alapján is megítéljük. Minél természetesebb a mikrofon átalakította beszéd, annál kevésbé fárasztó hallgatni. Gyakran segíteni kell a beszélőnek, hogy ne motyogjon, és ne porszívóként vegye a levegőt.

Egy-egy személy beszédének mikrofonozásakor nem használunk sztereó koincidens vagy félkoincidens mikrofonozást, mert repkedni fog a hangja. Általában irányított mikrofonokat alkalmazunk, különösen hangosításkor. A beszédtechnikai oktatáson eredményesen átesett, képzett színészekkel, esetleg szónokokkal most is könnyebb dolgunk van, mint azokkal, akik csak hébe-hóba szerepelnek. A mikrofonállványt pedig úgy kell elhelyezni, hogy a beszélő ne tudja felrúgni.

zdt06

Fontos, pl. politikai beszédek esetén több mikrofonnal is vesszük a hangot, nehogy valami pótolhatatlan rész kimaradjon.

A beszédcélú mikrofonozás számunkra fontos esete, ha olyan diszkóról – pl. retró diszkóról – van szó, ahol a diszkós szövegel is. Mivel a diszkós mozog, célszerű olyan mikrofont használni, ami a fejre rögzíthető, esetleg egy igen jó minőségű headset formájában. Még jobb, ha a rendszer vezeték nélküli. Lényeges azonban itt is, hogy a mikrofon ne legyen gerjedékeny. Ha pedig sok kidobni való pénzed van, játszhatsz is a mikrofonon hangszerként.