Cs. Kádár Péter - XXI. századi diszkónika, 164. A főkolompos

Ha egy követ, keményebb fadarabot vagy fém tárgyat megütünk, hangot hallunk. Így keletkeztek az idiofon hangszerek, amelyek rugalmas szilárd testük rezgése révén hoznak létre hangokat. Az idiofon hangszerek között vannak hangoltak, melyek többé-kevésbé meghatározható magasságú zenei hangot adnak ki, és hangolatlanok, amelyek nem. Az idiofon hangszerek nagy csoportja valóban bizonyíték arra, hogy bármiből lehet hangszert készíteni, ha a cuccot zenélésre használjuk. E hangszerek egy része elég hangosan szól önmagában is – ilyen pl. a triangulum vagy más néven fémháromszög.

fks02

Az idiofon hangszerek másik részének önmagában még gyönge a hangja, ezért akusztikus erősítő, rezonátor csatlakozik a hangkeltő részekhez. Ilyen pl. a Fender-Rhodes zongora őse, a cseleszta.

fks03

Ha azt hiszed, hogy csak Bartók Bélának és Csajkovszkijnak volt heppje a cseleszta, ez, ugye, ismerős

Netán ez?

Vagy ez?

Ez a csodás kis hangszer Így készül:

Az idiofon hangszereket ráütéssel, összeütéssel, vonó húzásával, dörzsöléssel, rázással szólaltathatjuk meg, gerjeszthetjük. A hangzásuk a hangszer formájától, méreteitől, anyagának sűrűségétől, rugalmasságától, meg egyéb jellemzőitől függ, amit nem is lehet felsorolni. Az idiofon hangszerek hangkeltésében a legnagyobb szerepet a hajlítási hullámok játsszák. Ezek kialakulásában a szilárd testek alaki rugalmassága nyilvánul meg. Ilyen hullámok olyan lemezekben, rudakban jönnek létre, melyek vastagsága a hullámhosszhoz képest kicsi. Az anyag részecskéi ilyenkor túlnyomóan, de nem kizárólag a hangterjedés irányára merőleges, transzverzális jellegű mozgást végeznek. A hajlítási hullámok terjedési sebessége frekvenciafüggő, ez a magyarázata annak, hogy az idiofon hangszerek részhangjainak sorozata legtöbbször nem felel meg a tiszta felhangsornak, vagyis a részhangok nem, vagy nem csupán az alaphang többszörösei.

fks04a

fks05a

Az idiofon hangszerek egy része többfajta rezgést is végez és ezek egyikének sem mindig harmonikusak a részhangjai. Szubjektív hangmagasságérzet ezek hallatán nem alakul ki a hallgatóban, csak egy hangfekvés érzet. A hallórendszer egy-két sávba illeszti be a hallott hangot. Ha az ilyen hangszerek dallamvezető hangszerekkel együtt szólalnak meg, úgy érzékeljük, mintha határozott hangmagasságuk volna, miközben önálló dallamképzésre nem alkalmasak. A hallórendszer – emlékszel tán pszichoakusztikából – a bonyolult hangkeverékből ki tudja választani azt az összetevőt, amit „szeretne” hallani, s ez a dallamvezető hangszer éppen megszólaló hangmagasságával azonos. 

Az egyik, a pop- és rockzenében használatos idiofon hangszer a csörgő. Nem azonos a csörgődobbal, mert nincs membránja. A modern csörgő gyűrű – esetleg más – alakú keretre rögzített csengettyűkből áll.

fks06

A csörgő mikrofonozásakor a legfontosabb, hogy a hangszertől elég távol legyen a mikrofon. Ennek az az oka, hogy a csörgő rázásakor, ütögetésekor jelentős szélzaj keletkezik. Akár 1-2 méter is lehet a megfelelő távolság.

fks07

Az előadók persze szeretik a mikrofonba dugni a hangszert. Színpadi felvétel vagy hangosítás során ezt úgy védheted ki, hogy a mikrofont a színpad elé tett mikrofonállványra szereled. Ha a zenész közel akarna menni a mikrofonhoz, leesne a színpadról. Minél távolabb van a mikrofon, annál szebb a hangszer tere – legalábbis egy bizonyos távolságig.

Mivel a csörgő igen éles és nagy amplitúdójú tranzienseket termel, a távolabbi mikrofonozás miatt a levegőben némileg csökken e tranziensek élessége. A vezérlésmérő mindenképpen csúcsmérő legyen! (A vezérlésmérőket 90. és a 96. fejezetben mutattam be.) Ha teheted, gömb karakterisztikájú mikrofont használj, hogy a közeltéri hatás miatt ne tengjenek túl a mély hangok. A szép tranziens átvitel kismembrános mikrofonnal valósítható meg, a nagymembrános magas hang vágása viszont kellemesebb lehet. Ezt mutatja be a linkre kattintva videó is. A konkrét mikrofontípusokkal most se törődj!

fks08

https://vimeo.com/296387500?utm_source=email&utm_medium=vimeo-cliptranscode-201504&utm_campaign=29220

A csörgő persze nem új találmány, miként a harang sem, ahogy mindkettő a középkori kép bal oldalán látható.

fks09

Ám ha már szóba került a harang, következzen a miniharang, vagyis a kolomp!

Kolompot nagyon régóta készítenek.

A kolomp hangolt idiofon hangszer. A kolomp belsejében levő nyelv üti meg a kolomp búráját, de lehet ütni kívülről is, ütővel. Dallamok játszására akkor alkalmas, ha különböző méretű kolompokból sort készítenek.

fks10

A kolompot közelebbről is lehet mikrofonozni, mint a csörgőt.

fks11

Hát igen. A Stones mindörökké! És ehhez mit szólsz?

A kolompokat gyakran a dobszerkóra szerelik, és különösen a latin-amerikai zenében kedvelik.

A latin-amerikai zenében gyakran találkozhatunk egy másik idiofon hangszerrel, a ritmusbottal, más néven tikfával, angolul a clave-val. Ez a világ egyik legegyszerűbb zeneszerszáma, általában két hengeres, nagyon kemény fadarabot ütnek egymáshoz.

fks12

A mikrofonozása egyszerű, de legalább 30 cm-re legyen a mikrofon a hangszertől! S most tanulj táncolni!

Szólj, ha már itt tartasz:

A rockzenében gyakran megszólal igazi harang is.

fks13

A harang rezgő lemeznek tekinthető. A harang három része a függesztés, a köpeny, az ütőnyelv (kívül vagy belül). Ütés után egyetlen, gyors lecsengésű fémes alaphang szólal meg, majd a köpeny rezgései adják a zúgást. A zúgás terc, kvint, oktáv távolságra van. A lecsengés az öntvény anyagától függ, a hangmagasság az anyagtól és az átmérőtől. Azonos átmérőjű harangoknál a vastagabb köpenyű a magasabb hangú. Azonos vastagságú köpenyek esetén a nagyobb átmérőjű mélyebb.

Az igazi, templomi harangot nagyon messziről – akár 50 méterről is – mikrofonozzuk, mert iszonyatosan nagy hangnyomást kelt, a mikrofonok többsége nem tűr ekkora hangnyomást. Nem mellékesen, te sem, a nagy harangok közvetlen közelében könnyen megsiketülhetsz, ha megkondul a cucc. Ha mégis olyan perverz állat vagy, hogy fölmerészkedsz a toronyba, használj hallásvédő füldugót, miként azt a következő videóban is teszik!

Sokkal szelídebb jószágok a csőharangok.

Mint a nevük is jelzi, ezek fémből vagy műanyagból készített csövekből álló hangszerek, amelyeket ütővel szólaltatunk meg. A nagyobb, több oktávos hangszert elég nehéz mikrofonozni. Ha szép sztereót akarsz, akkor 2-3 m távolságra egy XY, egy MS vagy egy félkoincidens elrendezést raksz föl. Vigyázz, mert a csőharangok tranziensei is durvák!

fks14

Csőharangok szólalnak meg Mike Olfield „Tubular Bells” című kompozíciójának eredeti első részében is. Ez az eredeti változat egyébként kis példányszámban ugyan, de valódi kvadróban (CD-4) is megjelent. A borítón látható, megnyomorított harangcső azt jelképezi, hogy Olfield halknak tartotta a harangjátékot, ezért kalapáccsal üttette szegényt. Lazíts hát; 25 percnyi retró jön!

A csöveket nemcsak önállóan, hanem akusztikus erősítőként is használják. A marimba, a zenekari xilofon, a vibrafon megütött rezgő lapjai alá azok alaphangjára hangolt, alsó végükön zárt csőrezonátorokat szerelnek, amelyek segítségével erősen, határozott hangmagasságon szólalnak meg.

fks15

E hangszerek közül a legérdekesebb a vibrafon.

fks16

Könnyűfém lapjainak elrendezése klaviatúraszerű. Különböző keménységű ütőkkel játszanak rajta. A felső csővégeken lévő elektromos meghajtású forgószelepek váltakozva nyitják és zárják a rezonátorokat, így jön létre a vibrafonra jellemző hangzás. Egy-egy hang időtartamát hangfogó szerkezettel, pedállal szabályozzák a muzsikusok.

Zúzni is lehet ám marimbán és vibrafonon!

A vibrafont amúgy kb. 100 évvel ezelőtt találták föl.

A vibrafont magasra szerelt ORTF sztereó párral lehet mikrofonozni, esetleg lejjebb, középre is rakhatsz mikrofont.

fks17

Megpróbálhatod a magas és a mély hangokhoz tenni – jó magasról persze – a két mikrofont, és panorámázd őket bal középre, illetve jobb középre!