Cs. Kádár Péter - XXI. századi diszkónika, 165. Cin-Cin cintányér

A cintányérok a dobszerkó részeként a rockzene alaphangszerei közé tartoznak. A legtöbb cintányérnak nincs határozott hangmagassága. Ez az idiofon hangszer vékony fémötvözetből készül. Kerek, középen lyukas tányér, amelyet párosával egymáshoz ütnek, vagy dobverővel szólaltatnak meg.

A kép utáni linkre kattintva nézzed meg, hogyan gyártják!

cct02

https://vimeo.com/296564349

A rockzenében használt cintányérokat állványokra szerelik. Miként a mikrofonok esetében, a cintányéroknál is fontos, hogy az állvány stabil legyen.

cct03

A cintányér állvány fémkoronggal és az azon található puha anyaggal rögzíti a cintányért egy műanyaggal borított fémrúdon, amelynek végét általában puha anyag és egy csavar zárja le, viszonylag szabad mozgást biztosítva, de lehetővé téve a vízszintestől eltérő irányú felfüggesztést is.

Az állványos cintányéron rendes dobverővel vagy puha ütővel is lehet játszani. Erős ütésnél fényes, jól elkülönülő, halk játéknál hátborzongató, ijesztő hangja van. A cintányér hangja folyamatos ütésekkel az alig hallhatótól az egészen hangosig fokozható. A fém- vagy műanyag szálakból gyártott, legyező alakú seprű halk, sejtelmes játékot tesz lehetővé.

cct04

Néhány seprűnél a drótszálak visszahúzhatók, ami védi azokat használaton kívül. A szálak hossza, vastagsága változó lehet.

cct05

Minél nehezebb egy cintányér, annál vastagabb és merevebb lesz. Minél könnyebb, annál gyorsabban vibrál és magasabb a hangfekvése, viszont annál gyorsabban is cseng le. A könnyű cintányérok hangja lágyabb és puhább. A nehéz cintányérok hangja ütősebb, keményebb. Minél nagyobb a cintányér átmérője, annál mélyebb a hangfekvése. A cintányér nem csupán egy lemez, hanem a közepén kúp is van. a kúp méretétől a cintányér hangereje függ. Megsasolhatod, miként szenved egy cintányér, ha megütik őt.

A következő ábrán a rockzene három legalapvetőbb cintányérját láthatod.

cct06

A lábcsint külföldiül hihatnak nevezik.

cct07

A lábcsin lábgépét az állványba építik be.

A lábcsin dobverővel és lábgéppel is megszólaltatható. Néhány trükk:

A lábcsin mikrofonozása azért érdekes, mert igen sok helyre teheted a mikrofont, de a két cintányér közötti rés közelébe semmiképp, mert akkor csak az összeütéskor kipréselt levegő okozta durranást fogod hallani. A mikrofont úgy kell elhelyezni – akár alulra is –, hogy a muzsikus véletlenül se tudja megütni.

cct08

Annak érdekében, hogy a dobszerkó többi hangszere kevésbé szóljon a lábcsin mikrofonjába, irányított mikrofont használunk. A kismembrános mikrofonok általában szebben szólnak. A mikrofon a lehető legmesszebb legyen a beütő cintől! A kúp fölött vastagabb, a kúp széle felé vékonyabb a hangzás. Erről szól a kép utáni videó, ha a linkre kattansz. A felvétel készítői valamiért szélvédő kotont húztak a mikrofonra – ezt felejtsd el!

cct09

https://vimeo.com/296579544

A kísérő cin – angolul ride – hangja hasonlít a lábcsinéhez, de annál sokkal nyitottabb. A szó eredetileg lovaglást jelent, és azt akarták vele érzékeltetni, hogy a kísérő cin hangja csillogó, hosszantartó. A kísérő cinnel folyamatos ritmust szoktak játszani.

cct10

A beütő cin, a crash, éles hangzású, a belső dinamikát növelő, hangsúlyt adó hangszer. Vékonyabb és kisebb átmérőjű, mint a kísérő cin.

cct11

Mind a kísérő, mind a beütő cint hasonlóan lehet mikrofonozni.

cct12

Próbálgatással döntheted el, hogy oldalról vagy felülről mikrofonozol-e.

cct13

A három alap cintányéron kívül még rengeteg változat létezik. Ezek egyike egy kisebb átmérőjű hangszer, a „splash”, ami loccsanást jelent. A splash-nek magasabb a hangfekvése, mint a normál beütőnek, ezáltal színezhető a hangkép. A splash tányéroknak gyors és fényes csengésük van, rövid lecsengési idővel. Ha a beütő hangereje túlzott lenne, a splash rövidebb, világosabb színű hangsúlyt tud adni.

cct14

A splash a rendes beütő fölé is szerelhető.

cct15

Splash-ből is többféle átmérőjűt és súlyút készítenek, és egy-egy dobszerkóban ezek mindegyike szerepelhet, hiszen eltérő a hangjuk.

Az egymással versengő gyártók sokféle effekt cintányért gyártanak.

cct16

Közülük az egyik leggyakoribb a kínai tányér.

cct17

Ennek a tányértípusnak – gyártótól függően -–meleg, kicsit elmosódott, ködös, „szemetes” hangkaraktere van. Ezek a cinek sötétebb, dúsabb hangzást képviselnek, típustól függően hosszabb-rövidebb lecsengéssel. A kínai tányérok külső pereme a tányér fő ívével ellentétes irányba hajlik. Leginkább lefelé ívelt szélének domború felét ütve használják, de gyakran előfordul konkáv felükkel felfelé is.

A lyuggatott cintányér hangja magas fekvésű, kemény és agresszív. Mivel a lyukak csökkentik a tányér súlyát, gyorsabban szólal meg és hamarabb cseng le a cin. A hangzása a beütő és a kínai cinek közé sorolható, ráadásul az egyik cég lyuggatott kínait is gyárt.

cct18

A spirál valójában már nem a hagyományos értelemben vett cintányér, hanem egy lógó fémtekrenc, mellyel csillogó, hullámzó hangokat hozhatunk létre.

cct19

A cintányérokat nemcsak könnyíteni, hanem nehezíteni is lehet. Például úgy, hogy szegecseket vagy rugókat verünk bele. A tányérral mindenféle gyöngyök és csengettyűé is érintkezhetnek. Az ilyen módon preparált tányérokat sizzle-nek, sistergőknek hívjuk, s ez az elnevezés igen jól jellemzi a hangzásukat.

cct20

A cégek versenye egészen sajátos alakú és hangzású idiofon hangszereket eredményezett. Például olyanokat, amelyeken Borlai Gergő játszik.

Méretét tekintve a legnagyobb, hangzását illetően pedig a legmélyebb fekvésű idiofon hangszer a gong, amelynél csak a harang hangosabb.

cct21

Nagyon sokféle méretben készítik e hangkeltő eszközöket; a zenekari gong a kisebbek közé tartozik, de azért eléggé hangos ahhoz, hogy jó távolról lehessen csak torzítás nélkül mikrofonozni. A gong egyébként nemcsak kézzel vagy ütőkkel megütve szólaltatható meg, hanem dörzsöléssel is. Vonóval gyötörve nagyon izgalmas hangzásokra képes.

A dobszerkó tehát valóban sok és sokféle idiofon hangszerből állhat, és akkor még magukról a dobokról nem is volt szó, mert azok a membranofon hangszerek csoportjába tartoznak. Ez a nagy darabszám azonban nem jelenti azt, hogy minden esetben legalább annyi mikrofont kell fölszerelni, ahány hangszert püföl a dobos. Nemcsak azért nem, mert nincs ennyi mikrofonod, hanem azért sem, mert ügyesen mikrofonozva, néhány mikrofonnal is arányos, teljes hangzást kaphatunk. Amikor a teljes cumóról lesz szó, be is mutatok néhányat. 

Az idiofon hangszerek világa szinte kimeríthetetlen; mondhatnánk, hogy majdnem minden olyan ütőhangszer, ami nem dob, idiofon. Az én lelkemnek a metallofon a legkedvesebb, mert gyerekkoromban ezen a hangszeren játszva ismerkedtem meg a muzsikálással, úgy, ahogy a videón szereplő kisfiú.