Cs. Kádár Péter - XXI. századi diszkónika, 166. Húzd meg jobban!

hmj01a

Az a sokféle hangszer, amit magyarul húrosoknak nevezünk, tudományosan a kordofon hangszerek csoportjába tartozik. A kordofon hangszerek hangjának alapja a megfeszített húr rezgése. Ezen hangszerek közé soroljuk a megszólaltatás módja szerint a vonós hangszereket (pl. hegedű), a pengetős hangszereket (pl. gitár), a billentyűs húros hangszereket (pl. zongora) és természetesen az egyéb olyan hangszereket, amelyeket az előző háromba nem tudunk egyértelműen besorolni (pl. nyenyere).

hmj02

A kordofon hangszerek másik csoportosítása módja azon alapul, hogy ha a hangszer húrjáról leválasztjuk a húr hangját erősítő szerkezetet, a rezonátort, akkor a hangszert még meg lehet-e szólaltatni, természetesen jóval halkabb hangon. Az egyszerű kordofon hangszerek nem azért egyszerűek, mert csak néhány alkatrészből állnak, hanem azért, mert a húrjai egyszerűen egy húrhordozó test két végpontja között feszülnek. Rezonátortestük, ha van egyáltalán, csak ehhez a húrhordozóhoz kapcsolódik és elvileg le is választható róla. A legismertebb egyszerű hangszer a zongora.

hmj03

Az összetett kordofon hangszerekben a húr egyik vége kapcsolódik csak közvetlenül egy húrhordozóhoz, a másik vége, pontosabban rezgési végpontja a rezonátortesthez csatolódik. Ha eltávolítjuk a rezonátortestet, az egész hangképző apparátus megbomlik, használhatatlanná válik. Összetett kordofon hangszer például a hárfa.

A legősibb húros hangszernek a zenélő íjat tekintik, ami egyszerű húrhordozó szerkezetből és az arra kifeszített egyetlen húrból áll. Csatlakozhat hozzá még egy kivájt tökből készült hangszertest, de a rezonátor szerepét betöltheti a zenész szájürege is. E hang némileg hasonlít a pszichedelikus rock sejtelmes szintetizátor hangjához, ha a megütést leszámítjuk.

A kordofon hangszerek hangmagasságát a rezgéskeltő alkatrész, a húr tulajdonságainak a módosításával érhetjük el. Az elsődleges rezgéskeltő nem is a kifeszített húr, hanem az azt gerjesztő köröm, pengető, kalapács vagy vonó, a kifeszített húr pedig maga is egyfajta rezonátorként formálja meg, állandósítja a hangot, tárolja energiáját, hogy azt egy további, más elven működő rezonátornak, hangsugárzónak adja tovább. Ha a két végén rögzített, kifeszített húrt egy adott ponton kitérítjük a nyugalmi állapotából, elnyújtott háromszög alakot vesz föl. Ha elengedjük, a háromszög csúcsa két irányban a húr mentén elindul, és a végpontoknál visszafordulva ide-oda szaladgál, miközben a húr próbálja a nyugalmi állapotát visszanyerni. Eközben egy többé-kevésbé szimmetrikus, félhullámra hasonlító burkológörbét jár be. Az, hogy a húr milyen jellegű mozgást végez, nagymértékben függ a gerjesztés helyétől, de a frekvenciát ez nem befolyásolja. Pengetés esetén ez a rezgés a belső súrlódás miatt csillapodó, de vonó alkalmazásával folytonosan újra létrehozhatjuk a megpendítésre jellemző állapotot. Az alábbi két ábra ezt a mozgást mutatja be, a húr egyharmadánál, illetve kétharmadánál történő megpendítés esetén.

hmj04a

hmj05a

A húrhoz csatlakozó üregrezonátor a hangszer akusztikusan megtervezett teste, amely nemcsak erősíti a húr hangját, hanem szűrőként viselkedve egyes részhangokat kiemel, másokat elnyom, és a sugárzás irányát is meghatározza. A húr és a test általában mereven (szilárdan) csatlakozik egymáshoz, de légcsatolás is lehet. A hegedűben pl. a henger alakú lélek nincs rögzítve a hegedű testéhez, viszont döntő jelentőségű az elhelyezése. Ha nincs lélek, a megpendített hegedű hangzása gitárszerű lesz.

hmj06

A hegedű a vonós család egyik tagja. Egykor igen nagy népességű volt ez a família, de napjainkra – az un. régizene kivételével – négy maradt belőle, az emberi énekhang fő kategóriáinak megfelelően: a hegedű (szoprán), a brácsa (tenor), a cselló (alt) és a bőgő (basszus).

hmj07

Ha a következő linkre kattintasz, bepillanthatsz a hegedű készítésének rejtelmeibe, és számos érdekesség is kiderül belőle. De ne tedd ki teljes képernyőre, mert akadozni fog!

https://videa.hu/videok/origo/zene/zajtol-a-zeneig-hegedu-origo-video-hangszer-fmNx1gZc9TuiTVLd

A vonósok fénykora a barokk volt. Nagyon sokféle vonós hangszert használtak ebben az időszakban. Az egyik legmurisabb közülük a tengeri trombita, más néven apácahegedű, mert a trombitások és üstdobosok céhekbe tömörülésének köszönhetően a hangszerek ára a magasba szökött, így ez az egyhúros kütyü jó trombitapótléknak bizonyult. 

Olykor napjaink zenéjében is fel-felbukkan:

A könnyűzene beatzenei korszakában a vonósok kegyvesztettek lettek. Pontosabban arról van szó, hogy a hatvanas években a három gitár (szóló, ritmus, basszus) - dob - ének felállása lefedte a muzsika szokásos hangterjedelmét, és még a zongora is hamarabb került vissza a buliba, mint a vonósok. Ezzel érdekes módon a zenei folyamatosság szakadt meg, hiszen pl. népzene, a country, a magyar nóta (cigányzene), a jazz, a rock and roll (a rockabilly) és nem utolsó sorban a hagyományos tánczene a legkülönfélébb vonósokat vagy azok együttesét használta.

De most fülelj nagyon! Milyen hangszerek szólalnak meg a Beatles alábbi nótájában? Akusztikus és elektromos gitárok? Dobszerkó? Zongora? Szintetizátor? 

Ebben az öregségről szóló, nagyon szép kompozícióban négy hegedűn, két brácsán és két csellón – vonósoktettet alkotva – játszanak a muzsikusok. Még ütősök sincsenek. Bizony, ez nagy áttörés volt. A vonósok igazán nagy szerepet a könnyűzene más ágaiban kaptak. A soul funk stílus egyik reprezentánsa következik:

A következő nótában is a hegedű virít:

Hallgass egy kis brácsát is:

Természetesen a csellóra is van példa:

Sőt, négy csellóra is. Tekerd föl a hangerőt, hadd zúzzon!

Van lágyabb muzsika is, nem is gondolná az ember, milyen gyakori a cselló a popzenében. Itt van ez a remekül hangszerelt és felvételtechnikáját tekintve ma is példamutató dalocska.

A bőgő inkább a jazzban és a jazzrockban domborított.

A progresszív rockzene egyik ága, a szimfonikus rock, visszatért a nagyzenekarhoz. Figyeld meg, milyen különlegesen szép az összhang az akusztikus és az elektrofon hangszerek között!

A rezgő húr által keltett hang magassága függ a húr hosszúságától, vastagságától, anyagától, s annak az erőnek a nagyságától, mely a húrt feszíti. A húros hangszerek hangolása általában a feszítőerő változtatásával történik. A húr egyik végének hangolószög, kulcs vagy mechanikus húrgép segítségével történő feltekerésével a húr rugalmasan megnyújtható, feszítőereje növelhető.

hmj08

A vonóval felizgatott húr nem magára hagyott, csillapított rendszer, hanem folyamatosan gerjesztett. Hogy a gerjesztés hatására mi és hogyan szólal meg, az függ a vonó, azaz a lószőr anyagi tulajdonságaitól, feszességétől, tapadásától; a gyanta tapadásától; a hegedűs kézerejétől, amivel a vonót nyomja a húrhoz; a vonó mozgatásának gyorsaságától és irányától; a gerjesztés helyétől, vagyis hogy a húr melyik részén húzza a muzsikus a vonót, s persze a húr és a vonó kölcsönhatásától. Az alábbi videó a húr és a vonó kölcsönhatását mutatja, lassított felvételen.

A folyamat elején megindult a vonó. A húr mindaddig a vonóra tapadt, amíg a tapadási súrlódási erő ezt lehetővé tette. Miután a kitérés elérte azt a nagyságot, amikor a húr feszítéséből és rugalmasságából származó erő legyőzi a tapadási erőt, a húr leszakad a vonóról, és megpendül. Ez nem tiszta pendülés, ugyanis a vonó folyamatosan fékezi a húrt, tehát inkább csúszásnak lehet nevezni. Amikor a húr a rezgésének következő fél periódusába ér, a közel ugyanakkora sebességgel és ugyanarra mozgó vonóhoz ismét odatapad. A vonó megint egy kicsit meghúzza a húrt és folytatódik a folyamat. Tehát félperiódusonként a húr újabb gerjesztést kap.

hmj09

A fenti képen látható fűrészfogas alakzat ennek a folyamatos, félperiódusonként ismétlődő gerjesztésnek a sematikus ábrája.