A fúvós hangszerek hangja nem minden esetben onnan a legerősebb, ahonnan megfújják, illetve, ahonnan kijön belőlük a levegő. Ezért fejetlenül, az ösztöneinkre hallgatva, nem tudjuk úgy mikrofonozni őket, hogy szépen szóljanak. Néhány aerofon hangszer leggyakoribb mikrofonozását már megmutattam, most következzék egy újabb sorozat! Ehhez ismét a hangszerek fizikai jellemzőiből indulhatunk ki.

Kezdjük megint a fuvolával! A mai fuvola – a vízszintesen tartott harántfuvola – egy hengeres csőből áll, melynek egyik vége dugóval van lezárva. A zárt vége közelében helyezkedik el a fölfelé néző befúvó nyílás, tehát a dugó ellenére a harántfuvola teste akusztikailag mindkét végén nyitott csőnek tekinthető. A hangszertest három részre szedhető szét: a fejre, a testre és a lábra.

Az alábbi képen egy „gyalog” fuvola, más néven C-fuvola vagy koncertfuvola (legmélyebb alaphangja 262 Hz, legmagasabb 4,1 kHz) egyik hangjának, a 392 Hz alapfrekvenciájúnak spektrumképét láthatod az idő függvényében.

A megfújás módjától is függ az egyes részhangok nagysága és időbeli lefolyása. Érdekes, hogy bár elég sok a részhang még lágy megfújáskor is, és ez fényessé teszi a hangzást, a megszólaló hang mégsem tűnik torznak. 

A fuvola dipólus, ami azt jelenti, hogy nem egyetlen pontból sugároz, hanem az ajak és a legfelső hangnyílás, az első nyitott lyuk együttesen hozza létre a hangszer sugárzási iránykarakterisztikáját, ami hangonként más és más. A hangszertest végén levő nyílás, a cső nyitott vége is löki a hangot ugyan a levegőbe, de ennek szerepe a legmagasabb hangok kivételével nem jelentős. Ezért nincs az ilyen hangszerek, az ajaksíposok végénél tölcsér, mert a semmit nem érdemes erősíteni. Ott jobbára csak a levegő jön ki, amit nem ajánlatos mikrofonozni. Mivel a művész a hangmagasságtól függően más és más lyukat, lyukakat hagy szabadon, ha egytengelyű vagy félkoincidens sztereó mikrofonpárral mikrofonoznánk nagyon közelről, akkor még abban az esetben is röpködne a hangszer a sztereó térben, ha a játékos szoborrá merevedve játszana.

Az iránysugárzást mutató képekből kiderül, hogy még 3 kHz-en is egészen széles sávban ad hangot a fuvola, amiből az következik, hogy ha nem tesszük közel hozzá a mikrofont, túl nagy baj nem lehet.

Ha felülről mikrofonozzuk a hangszert, akkor szép, tiszta hangja lesz, ha viszont elölről, akkor a levegővételt és szélzörejt is hallunk. A hangszer és a mikrofon távolsága 30 - 250 cm.

Az első hangpélda azt illusztrálja, hogy ha kondenzátor mikrofont használunk, a hang fényes lesz.

A dinamikus mikrofon kevésbé világos és részletes hangképet ad, de a rockzenében ez nem mindig hátrány.

Szalagmikrofont használva a magasabb hangok kevésbé harapnak, a mély tartomány viszont teljesebb.

A következő felvételen a fuvola jellegzetes, de itt nem zavaró szélzörejeit is halljuk.

Ha mégis zavarna a szél, a mikrofon szögének változtatásával csökkenthető a zavar.

Keményebb rock esetén viszont szándékosan hangsúlyozzuk a szél hangját is, közelebb tett mikrofonnal.

Kicsit éteri lesz a hangzás, ha a mikrofont a muzsikus háta mögé helyezzük, és úgy fordítjuk a főirányát a hangszer felé.

Természetesen hangszerre rögzített mikrofont is lehet használni, főként hangosításhoz.

Egy kifejezetten a fuvolához készített szerkezet után kötött effektcuccokkal egészen érdekes hangzásokat lehet bűvölni. A képen látható átalakító ára 1 000 euró körül van.

A fuvolát gyakran zongora kíséri. Ilyenkor arra kell ügyelni, hogy a zongora ne tolakodjon a fuvola elé, de ne is valahonnan az űrből szólaljon meg. Most egy csaknem slágernek mondható dalocska koncertfelvételét hallgathatod meg. Ennek a felvételnek a készítése során lopta a szívembe magát ez a hangszer, amihez az is kellett, hogy olyan kiváló zenész szólaltassa meg, amilyen a képen látható Matuz István Kossuth-díjas muzsikus – csőművész, ahogy őt Szigeti István zeneszerző nevezi.

Matuz István nemcsak a hagyományos fuvolán játszik, hanem kutatja is e hangszer akusztikai tulajdonságait, új játéktechnikákat talált ki, és tökéletesítette is a fuvolát. Nagy Attila debreceni hangszerésszel 1982-ben kifejlesztett egy hangszert, mely oly módon képes az összes negyedhangos hangmagasságot képezni, hogy közben az összes lehetséges fogáskombináció alkalmazható rajta. Ennek továbbfejlesztett változata a Promonos-fuvola, amelyen a lehetséges fogáskombinációk száma közel ötmillió.

Az alkotónak még arra is volt ideje, hogy olyan fuvolán játsszon, amelynek nincs feje. A következő mű azzal kezdődik, hogy a fuvolista észreveszi, hogy nincs nála a fuvola feje. A Fejetlenül című. un performansz nagyon szórakoztató, egyszersmind egy olyan játék, amelyből nemcsak az derül ki, hogy egy igazi alkotó sosem veszti el a fejét, hanem az is, hogy hogyan változik egy hangszer hangja az instrumentumon végzett változtatásoktól és a megszólaltatás módjától függően.

A fuvolacsalád többi tagját is úgy célszerű mikrofonozni, mint a mezei fuvolát, természetesen alkalmazkodva a hangszer méretéhez. Az alábbi videó a leggyakoribb tagjait mutatja be e családnak.

Létezik ám hiperbasszus fuvola is.

Mielőtt átmenetileg elbúcsúznánk a fuvolától, szólaljon meg egy vidám nóta!

Az oboa családjának is több tagja van.

Mielőtt a legelterjedtebb változatát elemezném, hangozzék föl egy kis jóféle, megnyugtató muzsika a Roxy Musictól– természetesen oboaszólóval!

Az oboa legfontosabb részeit mutatja a következő ábra.

Az oboa csak a mély és középmagas tartományban sugároz előre. 2 kHz-nél már a plafon felé is löki a hangot, tehát érdemes az onnan visszavert hullámokkal is számolni. 4 kHz-től egyre jelentősebb a padlóról visszavert jelek nagysága, ami csak akkor nincs, ha a hangszert a padlóval párhuzamosan tartják, ez azonban életszerűtlen.

Célszerű az oboát is felülről mikrofonozni. A következő videó nemcsak erre példa, hanem arra is, hogy ügyes utómunkával az oboa úgy marad szólóhangszer, hogy közben nem nyomja el a kíséretét. A felvételhez két mikrofont használtak. Az egyiknek az iránykarakterisztikája változtatható, a másik gömbmikrofon, ami az oboától 3 m-re a hangszer térbeliségét segíti. Miután a hangmérnök az oboától 90 cm-re levő mikrofon főirányát vese iránykarakterisztikával az oboára irányította, átkapcsolja azt is gömbire. Nagyon fontos az a közvetlen viszony, amit a hangmérnök az előadóval alakított ki. Ne zavarjon, ha egy szót sem értesz angolul, a gesztusokból a barátságos, alkotó hangulat anélkül is nyilvánvaló.

A klarinét vagy csutora a szomorúzene mellett inkább a jazzben, a klezmerben és a cigányzenében terjedt el.

Hangterjedelme az összes fúvós hangszer között a legnagyobb, közel négy oktáv.

Természetesen a klarinétnak is vannak családtagjai.

A klarinét legfontosabb része a fúvóka (1), a nád (2), a hordó (3), a felső rész (4), az alsó rész (5) és a tölcsér (6).

Csakúgy, mint az oboa esetén, ennél a hangszernél is a magasabb hangok sugárzásakor van szerepük a visszaverődéseknek.

Mikrofonozhatjuk ezt a hangszert is felülről, de akár szemből is.

Egy igen érdekes felvételsorozatot láthatsz és hallhatsz a következő kép alapján:

A bal oldalon a legelterjedtebb, un. Bb-klarinét (vagy egyszerűbben, B-klarinét), a jobb oldalon a basszus klarinét mikrofonozását fényképezték le. A vese karakterisztikájú mikrofon 30 cm-re van a hangszertől, és csak a magassága, illetve az ebből adódó függőleges szög változott. Hallgassad meg először a Bb klarinét hangját fentről lefelé!

Most vegyük sorra a basszusklarinét mikrofonozás változatait!

Még érdekesebb, amikor a függőleges és vízszintes pozíciót is változtatták.

Az A, a B és a C mikrofon ugyanabban a síkban van, a D felül, az E alul. Mindegyik mikrofon főiránya a hangszernek ugyanazon pontjára irányul. Hallgassad meg most is először a Bb klarinétot, a mikrofonok betűjelének sorrendjében!

Most pedig a basszusklarinétot!

Természetesen a klarinétra is buherálható hangszermikrofon.

A fagott közel három méter hosszú csövét U alakban meghajlítják, olyan módon, hogy az egyik szárny hosszabb a másiknál. Így a hangszer valóságos mérete nagyjából a fele a „zenei” hosszúságának, vagyis a rezonáló légoszlop hosszúságának.

A hangszer tölcsére a hosszabbik szárny végén található, és felfelé néz. Egy S alakú vékony fémcső merőlegesen csatlakozik a rövidebbik szárny felső végébe. Ehhez a fémcsőhöz illeszkedik a kettős nádnyelv. Játék közben a hangszer közel függőleges pozícióban áll, s a hangszer tartását nyakba akasztható zsinór segíti.

A hangszerek története során fagottból is sokféle volt, s ezek egy részét ma is használják.

A fagott iránykarakterisztikái azt mutatják, hogy a hangszerből elsősorban a plafonról visszaverődő hullámok jutnak el a nagyérdeműhöz.

Ha csak egy mikrofonod van, akkor azt a hangszertől kb. 2 m távolságra érdemes elhelyezni, úgy, hogy a tölcsér alá nézzen, a csövek magasságának 2/3-ára. Ha van két mikrofonod is, akkor egyet 30-60 fokos szögben a tölcsér felé – de nem bele! – és egyet a csövek aljához irányíts! Ebben az esetben a fagott-mikrofon távolság lehet kisebb, kb. 30 cm, és így közvetlenebb hangot fogsz hallani.

Mint minden hangszerre, így a fagottra is lehet hangszermikrofont szerelni. Sőt, akár kettőt is.

A következő videón az egyik gyártó összefoglalóját láthatod néhány fafúvós hangszer mikrofonozásáról.

A videó végén egy érdekes mikrofont használ a fagotthoz az Audio-Technika. Az AT 4047/SV igazi, vagyis nem elektret kondenzátor mikrofon.

A kb. 250 ezer forintért mért kütyü a legendás Neumann U 47 FET-re hajaz, de annak ötödébe kerül, és bár mérve jobbak a paraméterei, a hangja – ebből adódóan – kicsit szúrósabb, de egyáltalán nem kellemetlen. A retró érzéshez tartozik, hogy a kimenete transzformátoros. Ennek következtében a felső határfrekvencia csak 18 kHz, s ezt is úgy érik el, hogy a frekvenciamenetében van egy kis kiemelés 5 és és 8 kHz között, valamint egy hupli 10 kHz-nél.

A nagymembránú mikrofon házában levő erősítő felületszerelt alkatrészeket tartalmaz, s mivel emiatt sok alkatrész is elfér, a kütyü érzékenysége: -35 dBV (17,7 mV) 1 Pa hangnyomásnál. Rendkívül kicsi a saját zaja; 9 dB (A). Az elektromos hangnyomás tűrés 1 % THD-nál 140 dBSPL, ami távolmikrofonnál elég jó. A membrán nagyon vékony, 2μ; ez a jó tranziens átvitelt teszi lehetővé. Elsőként furcsa volt számomra, hogy noha két membrán is van benne, nem váltható a karakterisztikája, csak vesét tud. Létezik azonban vese/gömb/nyolcas változat is, Az AT 4047 MP, 50 ezerrel drágábbért.