Cs. Kádár Péter - XXI. századi diszkónika, 186. Csörgő, tam-tam, rototom

A könnyűzenében használatos dobok közül az egyik legegyszerűbb a csörgődob. Az idiofon hangszerek közé tartozó csörgőt cizellálták tovább.

Fából készült hengeres kávája kb. csupán 5 cm magas. Vékony hártyáját szögek segítségével rögzítik a kávára, amelyre körben végig réztányér formájú csörgőket erősítenek.

cst02

Megszólaltatásakor a dobrezonancia a csörgők hangjával keveredik. A játékos az egyik kezében a hangszert tartja, a másik kezével pedig általában a keretet, néha a hártyát üti.

A csörgődobot tamburinnak is nevezik, a tamburinról pedig természetesen Bob Dylan szerzeménye jut eszünkbe, amit egy egészen különleges előadásban hallgathatsz meg. Várd ki a videó végét is, még ha a zsűri szövegéből egyetlen kukkot se értesz!

A csörgődobhoz persze nem Bob Dylan muzsikája illik, hanem valami egészen más: egy sajátos tánc, amelynek lépéseit te is megtanulhatod röpke tíz perc alatt.

Ami a csörgődob mikrofonozását illeti, ugyanazok az elvek érvényesek, mint a membrán nélküli csörgő esetében. Az a legfontosabb, hogy a mikrofontól elég távol legyen a hangszer, hiszen most is igaz, hogy a csörgődob rázásakor szél keletkezik, és ez csúnya torlóhangokban nyilvánul meg a mikrofon membránjánál. Akár 1-2 méter is lehet a megfelelő csörgődob-mikrofon távolság. A további részletek a sorozat 164. részében olvashatók.Tanulj még egy kicsit csörögni, olyan szépen mosolyog rád a tanító néni!

A csörgődobhoz képest sokkal bonyolultabb hangszerek a tamok. Ezek már „dobszerű” dobok, nemcsak alakjukat, hanem hangzásukat tekintve is. A tamok teste hengeres A tamok hangolt dobok. A testük 6-8 fa réteg, üvegszál vagy préselt acél. A hengeres kávára fémabroncsok segítségével két membránt helyeznek, amelyek feszítettsége külön szabályozható. Általában ezek a hangszerek is rendelkeznek felhangszabályozóval, vagyis a felső membrán belső feléhez érintett filckoronggal, amelynek a membránra gyakorolt nyomását egy csavar segítségével lehet beállítani. Két alapvető fajtájuk van: az álló tamok és a felső – lengő – tamok.

Az álló tam – mint a neve is elárulja – a reá szerelt lábakon vagy a cintányér állványához rögzítve áll a földön vagy dobogón, esetleg peremtartóval támasztják alá. Az átmérője általában 14-18’’, kb. 41-46 cm, de létezik ennél nagyobb, 61 cm (24’’) átmérőjű álló tam is.

cst03

A tamok közül ennek van a legmélyebb hangja.

A II. világháború előtt nem használtak még tamokat, a változást a jazz, a swing és a bigband beszivárgása okozta a tánczene világába. A múlt század ’50-es éveiben, de még a ’60-asok elején is csak egy felső és egy álló tamot használtak. Aztán a pop, a rock és a funk ütős játékosai egyre több dobot és cint használtak, így a tamok számát – különösen a felső tamokét – csak a színpad méretei korlátozták.

A felső tamokat valahogyan rögzíteni is kell. Kettőt-hármat még lehet a lábdobra szerelt állványra is tenni.

cst04

A kezdeti megoldások nagyon drasztikusak voltak. A tamra a tamtartó szár átmérőjével azonos átmérőjű lyukat fúrtak, amelybe a tamtartó szár betolható, s a lyuk előtti bilinccsel rögzíthető.

cst05

Később enyhült a kín: a tamra két csavar segítségével foglalatot rögzítettek, a tamtartó kampója ebbe csúszott bele. E megoldás módosított változata a Yamaha által használt YESS (Yamaha Enhanced Sustain System), amikor a felfüggesztést a hangszertest nodal point-jára erősítik. Nem kell kétségbe esned, ez csak azt jelenti, hogy megkeresik a dobnak azt a pontját, ahol a rezgésnek nulla vagy legalábbis nagyon kicsi az amplitúdója. Az YESS hátránya, hogy a nagyobb dobtestek nem szeretik, s egyes változatai azt sem, ha túlságosan vehemensen püfölik a tamot. Márpedig a dobosok definíciószerűen a mélyszadisták közösségét szaporítják.

cst06

Az ISS (Integrated Suspension System) fedőnevű rögzítés lényege, hogy nem a dobtesten, hanem a felső káván keresztül rögzítik a tamot, ennek bilincsébe fut be a tamrögzítő szár. E rögzítés előnye, hogy két csavar lazításával könnyen és gyorsan szerelhető le a káváról, a hátránya, hogy durvuláskor a tamok elhangolódhatnak, a káva deformálódhat.

cst07

A RIMS (Resonance Isolation Installation System) felfüggesztés lényege, hogy a tam körvonalához igazodó, négy hangolócsavarral rögzített fémkeret tartja a dobot, vagyis a dob használatakor az erő megoszlik. A négy hangolócsavar elhelyezkedésének megfelelően, négy gumibetétes furat van a káván, és a tamtartó szár típusának megfelelő bilincset is a keretre erősítik.

cst08

E megoldás előnye, hogy a tamok szabadon mozoghatnak, a saját frekvenciáikon rezonálhatnak, a lecsengés hosszabb lehet. Hátránya, hogy a fémkeret miatt nem helyezhetők egymáshoz tetszőlegesen közel a tamok, ha pl. a lábdobra szerelt tartón vannak.

Szintén hangolócsavarokat használnak az Opti-Mount felfüggesztéshez. Ennek egyik nagy érdeme, hogy nem kell kutakodni, mi a rossebbet is jelent az elnevezés. Az Opti-Mount a RIMS továbbfejlesztésének is tekinthető, mert a tam alsó kávájának hangolócsavarjai is részt vesznek a felfüggesztésben. Ennek következtében a rendszer stabilabb, és a tamok néhány mm távolságra is elhelyezhetők egymástól.

cst09

cst10

A DW (Drum Workshop) nevű cég megoldása is a tam körméretéhez igazodó keretből indul ki, viszont a gumibetétes lyukakba illeszkedő babákkal tartja a dobokat.

cst11

A fölsorolt függesztő eljárásokhoz szükséges eszközök mindegyike kapható napjainkban is, és természetesen a rajongók véleménye is megoszlik. Azonban a tamok hangja – különösen a rezonanciák helye és a lecsengés hossza, jellege – nagyon is függ e látszólag jelentéktelen dologtól, ezért is foglalkoztam vele ennyit.

A tamok egyik változata a nyitott tam, aminek tehát csak egy membránja van. E dobfélét rock-tamnak vagy koncert tamnak is hívják, és különösen 40-50 évvel ezelőtt volt divatos. Az alsó membrán elhagyásának köszönhetően ezeknek a hangszereknek meghatározhatóbb a hangmagassága, kevésbé tompa a hangszíne.

A koncert tamokat néhány nagy cég még most is gyártja.

cst12

Következzék hát a tamok mikrofonozása! A legfontosabb most is, csakúgy, mint a cineknél, hogy a dobos lehetőleg ne vágja pofon a mikrofont. Elsőként egy felülről mikrofonozott tamot látsz.

cst13

Most két tamot egyetlen nyolcas mikrofonnal.

cst14

Az alábbi esetben nagymembrános mikrofonokat használtak.

cst15

A videó azt tanácsolja, hogy használjuk ragasztószalagot, csillapítsuk a bőrök szélén keletkező regéseket. Vigyázzunk, hogy ne fogjuk le túlságosan a membránt, mert tompa hangzása lesz! Ami általában eltér a tamok mikrofonozásában, az a mikrofon kiválasztása. Sokan szeretik a nagymembrános, vese karakterisztikájú mikrofonokat. Ha nem elég nagy a mikrofon akusztikus hangnyomás tűrése, kapcsoljunk a mikrofonon legalább 10 dB csillapítást! Folyamatosan nyúzzuk a dobost, hogy a mikrofon nincs-e útban! Helyezzük a mikrofont kb. 15 cm távolságra a tam szélétől, kávájától! Minél inkább a membrán közepe felé néz a mikrofon, annál többet rögzítünk a tranziensekből, annál definiáltabb, megfoghatóbb lesz a hangzás. Minél inkább a káva felé néz, annál inkább a lecsengéseket fogjuk venni, így kevésbé lesz definiált a hangzás, és kevesebbet hallunk majd magából az ütésnek a hangjából is. Az álló tam mikrofonozása során is a kávától kb. 15 cm-re helyezzük el a mikrofont!

Az Audio-Technika is mutat néhány trükköt, természetesen, a saját mikrofonjaival:

A tamok egyik érdekes változata a rototom. Nincs teste, könnyű. Fröccsöntött cink vagy aluminium a váza.

cst16

A rototom hangolható, gyorsan beállítható a dobfej forgatásával, amely egy menetes fémgyűrűben van. A forgás felemeli vagy süllyeszti a feszítő karikát a peremhez képest, ami növeli vagy csökkenti a dob hangmagasságát.