Cs. Kádár Péter - XXI. századi diszkónika, 211. Madarak a húron

Az elektrofon hangszereket nemcsak muzsikálásra, hanem filmhang effektusok készítésére is használják. Ezek közé tartozik a trautonium. Ez a hangszer már valóban majdnem analóg szintetizátor, csak a múlt század első harmadában még nem használták ezt a kifejezést, és néhány szempontból nem felel meg a későbbi szintetizátorok rendszertechnikájának.

A feltaláló, Friedrich Trautwein, a zenei akusztika professzora, a berlini zeneművészeti főiskola kísérleti rádióstúdiójában fejlesztette ki a hangszert.

mah02

Egy olyan intézményben, amely a zene és a rádiótechnika kapcsolatát vizsgálta.

mah03

Trautwein már 1924-ben szabadalmaztatta elképzeléseit, de a trautonium első nyilvános bemutatójára csak 1930-ban került sor, ahol a 20. századi modern zene egyik fejedelmének, Paul Hindemithnek egyszerre három darab trautoniumra írt művét mutatták be.

A trautonium története több ponton is a hangosfilmhez érintkezik. 1930-ban forgatták a Viharok a Mont Blanc fölött című, ma már nézhetetlenül ócskának tűnő filmet, amelynek zörejeit, így a repcsi hangját is, trautoniummal gyártották.

A trautonium annak a tapasztalatnak köszönheti a létét, hogy a 100 évvel ezelőtti mikrofonok pocsékok voltak, s Trautwein a láncnak ezt a gyenge láncszemét akarta kiiktatni a rádióadásokból. Olyan hangszert akart, aminek a jelét nem kell a rádióállomáson akusztikusan oda-vissza alakítgatni, és sokkal szabadabb lehetőséget nyújt a muzsikusoknak, mint amit a hagyományos hangszerek lehetővé tesznek. Azt az ellentmondást is föl akarta oldani, ami a billentyűs és a vonós-húros hangszerek között van. A billentyűs hangszereken tetszőleges hangmagasságú hangot nem lehet lejátszani, nem változtatható a hangolási rendszer sem könnyedén. A vonós-húros hangszereken viszont nehéz „eltalálni” a megfelelő hangot, és egy-egy hangszer (hegedű, brácsa, cselló, bőgő) hangterjedelme elég szűk.

A félhangoknál kisebb hangközök játékának lehetőségét egy másik német fazon, Jörg Mager is fölvetette.

mah04

Az ő sphärophon nevű készüléke azonban nemcsak azért bukott meg, mert nagyon nehézkes volt a kezelése, hanem azért is, mert a pasi a Bajor Tanácsköztársaság egyik vezetője volt. Trautwein, aki 1933-ban belépett a náci pártba, sőt, annak katonai szervezetébe, az SA-ba is, 1938-ban beköpte Mager még akkor is létezett baloldali kapcsolatait. Trautwein a náci párt propaganda miniszterének, Goebbelsnek belső környezetébe férkőzött. (Goebbels egyébként zeneileg művelt volt, a berlini operaházat sztereó érpár kötötte össze a lakásával.) Goebbelst a trautonium is propaganda szempontból érdekelte.

mah05

Trautwein a Harmadik Birodalom számos nagyszabású rendezvényén működött közre, többek között az olimpia hangosításának is egyik fő szakértője volt. A koncerteken főként Oscar Sala játszott, aki Hindemith tanítványa és a trautonium továbbfejlesztője volt. (Hindemithnek zsidó felesége volt, ezért külföldre menekült; a szerzeményeinek többségét elfajzott, degenerált alkotásokként betiltották a nácik.) Sala persze nem modern, avantgard alkotásokat, hanem Hitlernek tetsző muzsikát – többnyire klasszikus komolyzenét, birodalmi nótákat és tánczenét – játszott.

1942-ben Sala Budapesten is fellépett.

mah06

A trautonium természetesen nem tehet a feltalálók, fejlesztők és előadók világnézetéről, és arról sem, hogy a németországi kiadványokban Trautwein és Sala életrajza még mindig „kissé” hiányos.

 mah07

Azért még két érdekességet elárulok. A 2. világháború után létrejött mindkét Németországban felléphetett Sala, egyébként meg Nyugat-Berlinben lakott. Ugyanakkor a kelet-berlini rádió, az Ostberliner Rundfunk bízta meg őt 1949-ben egy kvartett (két-két fogólapos) trautorium elkészítésével, amit aztán nem használtak semmire. Sala az NDK-hoz tartozó Lipcse körzeti rádiójában, a Mitteldeutscher Runfunkban (MDR) is koncertezett 1951-ben. Ebben az időszakban a négyhatalmi diktátum miatt Németország egyik felében sem működhetett központi rádió; az MDR önálló volt, saját műsorokkal és archívummal. Sala koncertjeiről is készült magnófelvétel, amit gondosan őriztek. Nem sokkal a koncertek után azonban az MDR önállósága megszűnt, az archívumokat összevonták, és egy roppant ostoba, ámde túlbuzgó, baromarcú „szakember” nemzetbiztonsági okokból az összes felvételt megsemmisítette. Csak egy karton maradt meg, igazolandó a törlést. (Hozzáteszem, hogy az NSZK rádiói is töröltek rendesen, csak ellenkező ideológiai előjellel; sőt, az NSZK kommunista pártjának tagjai nem is szerepelhettek semmilyen rádió- és tévéműsorban.)

 mah08

Ám lássuk csak, miben rejlett Trautwein zsenialitása! Pl. abban, hogy fölismerte: a hangmagasság és a hangszín-érzet a hangnyomástól, vagyis a hangerőtől is függ, és kívánatos volna, ha a hangszín játék közben is változtatható lenne. Ebben a tekintetben valóban jobb hangszert talált ki, mint az elektrofon hangszerek körében addig bárki is. A hangszínt legkönnyebben úgy lehet változtatni, ha a hangot nem egyszerűen szinuszjelekből adogatjuk össze vagy valamilyen zajból szinuszos összetevőket szűrünk ki, hanem megkeressük az utánozni kívánt vagy a képzeletünkben levő hangszer formánsait, tehát a legjellemzőbb tartományokat, a rezonanciacsúcsok körül.

 mah09

Ezeket sávszűrőkkel (lásd a sorozat 63. részét!) állítjuk elő valamilyen gazdag spektrumú jelből. Az első trautonium három részből állt: a fogólapból, az oszcillátorból és szűrőkből, valamint egy hangerőszabályzó pedálból.

 mah10

A trautonium működésének megértéséhez képzelj el egy hosszú drótot, aminek viszonylag nagy az ellenállása! És képzelj el fölötte egy nagyon kicsi ellenállású húrt! Ha a húr egy pontját az ellenállás dróthoz érinted, akkor az ellenállás két részre oszlik: az érintés előttire és az érintés utánira. Így tehát egy potenciométert, vagyis változtatható feszültségosztót kaptál. Ha az ellenállás két végére egyenfeszültséget kapcsolsz, akkor a húron akkora lesz a feszültség, amekkora az osztásból adódik (lásd a sorozat 21. részét!). A feszültség értéke a drót mentén változik. Ha e feszültséggel egy rezgéskeltő áramkör frekvenciáját tudod változtatni, akkor feltaláltad a feszültségvezérelt oszcillátort, amit az angol szavak (voltage controlled oscillator) kezdőbetűiből magyarul is VCO-nak hívunk.

A trautonium oszcillátorát eredetileg ködfénylámpából készítették. Ilyen alkatrész van a fázisceruzában is, amellyel azt vizsgálhatod meg, hogy az elektromos hálózat melyik pólusa a nulla (föld) és melyik a fázis. Ha a konnektor fázisába dugod bele, és az ujjaddal megérinted a csavarhúzó alakú szerkezet tetejét, a ceruzában kigyullad egy kis fény. (A videóban nem magyar szabványú konnektor van.)

A ködfénylámpát argon és neon keverékével töltik meg. Ameddig a katód és az anód között nem elegendően nagy a feszültség, a lámpa ellenállása igen nagy. Ha a feszültség elér egy adott értéket, az átütési feszültségét, a lámpa világítani kezd, de ami fontosabb: nagyon kicsi lesz az ellenállása az ionizált gázok megtöltötte tér miatt. A következő ábra a ködfénylámpás, un. relaxációs oszcillátor kapcsolási rajza. Mindössze három alkatrészből áll.

 mah11

A működését segít megérteni két rajz.

 mah12

Bekapcsoláskor a kondenzátor az ellenálláson keresztül töltődni kezd, ekkor még nagy a ködfénylámpa ellenállása, nem terheli a kondenzátort. A ködfénylámpán átfolyó áram gyakorlatilag nulla, ez az ábrán a „D” feszültséghez tartozó érték. Amikor az „A” pontot eléri a kondenzátoron levő feszültség, a ködfénylámpa begyújt, az ellenállása kicsi lesz, a rajta átfolyó áram viszont a feszültség további növelésével megugrik akkorára, amekkora a „C”-vel jelölt feszültséghez tartozik. A kondenzátor elkezd kisülni addig, amíg a rajta levő feszültség a B ponttal jelölt értékre nem csökken. Ekkor a ködfénylámpa kialszik, az ellenállása megnő, és minden kezdődik elölről. A rezgés frekvenciája, illetve ennek reciproka, a „T” periódusidő, a kondenzátor és az ellenállás értékétől függ. A ködfénylámpás oszcillátorból fűrészhez hasonló jel jön ki, aminek igen sok spektrum összetevője van. Még annál is sokkal több, mint amennyi az alábbi ábrán látható, hiszen a valóságban nem szabályos fűrészt állít elő az oszcillátor.

 mah13

Az érdekesség kedvéért az első trautonium kapcsolásának az „elejét” is láthatod.

 mah14

A hangerőt nemcsak lábpedállal lehet változtatni, hanem úgy is, hogy minél jobban megnyomjuk a húrt, annál nagyobb lesz a hangerő. Ezt kezdetben úgy valósították meg, hogy a húr megnyomásakor egy merev fémszalag is megnyomódott. E fémszalaghoz rögzítettek egy elektródát, a másik elektródát pedig vele szemben, fixen helyezték el. A két elektróda közé lazán nagyon apró szénszemcséket szórtak. Ha a szénszemcsék jobban tapadtak egymáshoz a nagyobb nyomás következtében, akkor kisebb lett a két elektróda közötti ellenállás, nagyobb áram folyt rajta keresztül, s ezzel az árammal vezérelték a hangerő szabályzót.

 mah15

A trautoniumnak voltak jellegzetes változatai. Az egyik ilyen a Volkstrautonium volt, amelyet a Telefunken gyártott 1933 és 1937 között.

 mah16

A részben már Oskar Sala elképzelései alapján egyszerűsített készülékkel az volt a cél, hogy minden német családnak legyen otthoni zeneszerszáma, hirdetvén a Harmadik Birodalom kulturális felsőbbrendűségét.

 mah17

Azonban olyan drága volt – egy német szakmunkás kéthavi fizetése –, hogy összesen 200 darabot gyártottak belőle, s még így is maradt egy csomó eladatlan. Ezt a raktárkészletetet Trautweinre sózták ingyen, csináljon vele azt, amit akar.

 mah18

A Volstrautoniumban már nem ködfénylámpás oszcillátor volt, hanem tiratronos. Ez a cucc gáztöltésű elektroncső, vezérelhető is, és stabilabb a rezgés, mint a ködfénylámpával.

 mah19

A trautonium még olcsóbbá tehető, ha valaki otthon készíti el. Ezzel a változattal az USA-ban próbálkoztak, de ott sem túl sok sikerrel.

 mah20

Annak érdekében, hogy Oskar Sala heti 15 perces, "Zene a trautóniumon" című rádióműsora jobb hangszerrel készülhessen, a Német Birodalmi Rádió új hangszert rendelt a Telefunkentől. A Rundfunktrautonium (rádiótrautonium) Oskar Sala teljesen önálló tervei alapján készült. A hangszernek két, egymás fölött elhelyezett fogólapja volt. Tehát két kézzel is lehetett játszani rajta, ami azért volt fontos, mert a trautonium monofon hangszer. Mindkét fogólap fölött vannak kis rugós, bőrrel bevont nyelvecskék, amelyek jelzik, hogy kb. melyik hang szólal meg, ha a húrt megnyomják. A Rundfunktrautoniumhoz két független pedál csatlakozott, ezek egyikével a hangmagasság tartomány váltása is megvalósítható volt a korábbi kézi váltás nélkül.

 mah21

A Rundfunktrautonium nem volt különösebben alkalmas a turnéra, ezért egy koncerttrautoniumot is fejlesztettek.

 mah22

Filmzene is készült ezzel a hangszerrel.

A trautonium nagy korszaka a mixturtrautonium volt, amelyet 1948-52 között talált ki Oscar Sala.

 mah23

Ekkor vált teljessé a hangszer tudása. A finom dimamikaszabályozást úgy oldották meg, hogy nem szénszemcséket nyom össze a fém sínhez rögzített elektróda, hanem magát a sínt nyomják bele egy glicerinnel töltött tartályba. Minél mélyebbre merül a sín, annál nagyobb áram folyik a glicerinben. A feltaláló valószínűleg nem lógott a fizika óráról.

 mah24

A mixturtrautonium elnevezésből már sejthető, hogy valamiket összekevernek benne, és ezek a valamik hangok. A trautonium korábbi változataiban is próbálkoztak azzal, hogy a fűrészjelből nemcsak tartományokat szűrnek ki, hanem az alapharmonikusnál alacsonyabb frekvenciájú komponenseket is előállítják. Ezeket az összetevőket alharmonikusoknak vagy szubharmonikusoknak hívják. Míg a rezgő húrokra és légoszlopokra jellemző harmonikus felhangsorban a részhangok az alaphang egész számú többszörösei, addig az alhangsor ennek éppen reciproka: az egyes összetevők a kiindulási hang egész számú hányadosai.

 mah25

Az akusztikus hangszerek világában számottevő szubharmonikus csak a harangok megszólaltatásakor keletkezik. Ha a szubharmonikusokat egymással, illetve az eredeti harmonikusokkal összekeverik, e hangkeverék nem olvad egybe olyan módon, mint a felhangsor összetevői, inkább egyfajta akkord benyomását kelti. Két- vagy többféle, szubharmonikusokból álló összetett hang találkozásakor a konszonancia és disszonancia, a kellemes és kellemetlen, az együtt hangzó és a szétváló érzetét másféle törvényszerűségek határozzák meg, mint a természetes harmonikus hangok esetében. A hangszer szerepelt az 1950-es Bayreuthi Ünnepi Játékokon is, Richard Wagner Parsifaljának harangjait helyettesítették vele.

Létezik olyan mű is, amelyben többféle trautoniumon játszanak, pl. Volkstrautoniumon és mixturtrautoniumon.

Említettem, hogy a trautoniumot gyakran használták filmhangok készítésekor. Pl. ehhez a filmhez:

A híres Hitchcock film, a Madarak összes hangját is mixturtrautoniummal gyártották.

Ugyancsak szubharmonikusokat kevergetett az NDK rádiójában készített, Subharcord nevű hangszer. Az NDK viszonya az avantgárd zenéhez éppen olyan ellentmondásos volt, mint a másik Németországé. Ennek az egyik oka az volt, hogy a háború előtti Németországban sok művész kötelezte el magát Hitler hatalma mellett, a baloldali művészeket viszont jórészt elpusztították a lágerekben, és egyébként is, minden gyanús volt. Az NDK-ban zenei értelemben hivatalosan nem voltak elektronikus zenei műhelyek, az állam formális támogatást nem nyújtott, ténylegesen azonban 1949. óta dolgoztak ilyen stúdiók, és számos művész is alkotott. Műszaki értelemben pedig versenyzett a két fél, a két világrendszer részeként, egymással.

 mah26

Az igen modern instrumentumot 1959-ben kezdték fejleszteni, és 1968-ig masszírozták.

 mah27

1970-ben „zenepolitikai okok miatt” befejezték az amúgy is kis sorozatú gyártást. 8 példány készült összesen, az ára 30 ezer márka volt, ami akkor kb. 120 ezer forintnak felelt meg – egy munkás fizetése kb. 1 500 forint volt a hatvanas években.

 mah28

Az NDK művészei a későbbiekben a többi szocialista ország elektronikus zenei stúdióiban dolgoztak, így a Magyar Rádióéban is, amelyet aztán 2007-ben szüntetett meg Such György akkori elnök, a nemzetközi művészvilág nagy bánatára és felháborodására. A gonosz intézkedés ürügye a takarékosság volt.

A subharcord első változatát 1965-ben mutatták be a lipcsei nemzetközi vásáron, ahol a szakma egyértelműen dicsérte.

 mah29

A hangszer belsejében a legkorszerűbb, ráadásul NDK gyártmányú mikroelektronikai alkatrészekkel felépített áramkörök lapultak, viszont nem érintős, hanem billentyűs játékra volt csak lehetőség. Később készítettek hozzá fogólapos vezérlőt is.

 mah30

A fenti képen a hangszer szűrői láthatók. Ezekkel a mel-skála (lásd a sorozat 67. részét) alapján lehet egy-egy tartományt – összesen 14-et – kiemelni. Ez az elképzelés nagyon új volt annak idején, legalább annyira, mint Trautweintől a formánsok szűrése. Viszont nem zenei, hanem mérnöki gondolkodásra utal. A további fejlesztések része volt a formáns szűrő, így mindkét változatot használhatták.

A következő trükkfilm zenéjét is subharcorddal készítették.

Ezen az 1971-ben, Pozsonyban fölvett remek lemezen is megszólal a subharcord. Érdemes végighallgatnod ezt a másfél órányi muzsikát, ha kedveled a progresszív rockot.

mah31

A Krautopia pedig nem is olyan régen, 2016-ban készült.

A subharcord sem volt piaci tényező, pedig egy csomó megoldása korszerűbb volt nemcsak a kortársainál, hanem pl. a sokkal későbbi minimoognál is.

 mah32

E kis kitérő után térek vissza a trautoniumra, amelynek félvezetős változata elég későn született meg, és külsejében egyre inkább hasonlított egy szintetizátorhoz. 1988-ban játszottak rajta először nyilvános rendezvényen.

 mah33

Készült egy kisebb, egyetlen fogólapos változat is.

 mah34

Újabb nagy ugrást jelentett a trautonium 2 000 nevű hangszer.

 mah35

Az integrált áramkörös technológia következtében sokkal több kiegészítő szűrő, modulátor, effekteszköz van benne, mint a korábbiakban volt. Az alábbi film hangja is ezzel készült.

A trautonium „helyettesítésére” klónokat is fejlesztettek, méghozzá két irányból is közelítettek a probléma megoldásához. Az egyik irányzat képviselője, a Doepfer cég modulrendszerű szintetizátorfélében látta a jövőt. Ez az elképzelés tökéletesen megfelel a szintetizátorok alapelvének, vagyis annak, hogy az egyes modulfunkciók – a vezérlő moduloktól eltekintve – nincsenek alárendelve egymásnak, de ellentétesek a trautonium hierarchikus struktúrájával.

mah36

A modulok sokféle változatban szerelhetők össze; úgy 4-5 ezer euróért már egészen használható hangszert rakhatsz össze. A határ a csillagos ég, én 40 ezer eurónál abbahagytam a képzeletbeli építkezést.

A Trautoniks cég ezzel szemben formailag az eredeti trautoniumhoz ragaszkodik, a belsőségek viszont modern áramkörök. Ezek a szerkezetek is 5 000 eurónál indulnak.

mah37

A videón egy olyan változatot láthatsz, amit már nem gyártanak, de az újabbak is inkább csak finomítások.

Olykor a Trautoniks hangszerét fölturbózzák a Doepfer és más cégek cuccaival.

A Native Instruments késztett trautonium bővítményt, de azt már nem forgalmazzák. Más cégek bővítményei sem tölthetők le.

Noha a trautonium nem napjaink legmenőbb hangszere, azért vannak koncertek itt-ott.

 mah38

Nagyon izgalmas, talán az indie rockhoz sorolható muzsika hallható az 1980-ban született, nálunk szinte ismeretlen, dán énekesnő, hangszeres muzsikus és nem utolsó sorban komponista, Agnes Obel „Üvegpolgár” című, 2016-ban megjelent CD-jén.

 mah39

A cím – miként azt a The Guardian-nek adott interjúban a művésznő elmondja – arra utal, hogy átlátszók vagyunk. „Az a gondolat, hogy mindenkinek el akarjuk mondani belső és külső életünk történeteit, s ezeket közzétesszük a neten, hogy teljesen nyitottak és átláthatóak legyünk, hatalmas változás mindannyiunk számára." Az album remegő, gótikus hegedűkkel, hátborzongató pizzicatokkal (pengetett húrokkal) és a Trautoniks trautoniumának remegő rémületével kezdődik. Szinte áramütés éri az embert. Agnes Obel 250 (!) sávot használt a felvételek során, a lakásán berendezett stúdióban. Az én kedvenc hangszereimen, cselesztán és a spinéten is játszott. „Azt akartam, hogy a lemez teljesen úgy hangozzék, mint a koncepcióm: mint az üveg. Olyan dalszövegeket írtam, amelyek üvegszerűnek érzik magukat. Erősnek, törékenynek, durvának, de könnyen törhetőnek.”

Ha meghallgattad a nótát, olvassad el az alábbi cikket is!

https://phenomenon.hu/az-ahogy-letrehozzuk-az-identitasukat-el-van-adva-a-mediajelenletunknek-agnes-obel-interju/