A szórakoztatóelektronika története azt bizonyítja, hogy szinte lehetetlen megjósolni, miből lesz tömegtermék.

Ha hatvan évvel ezelőtt megkérdeztél egy szakembert, hogy milyen optikai hangrögzítési módszereket ismer, akkor kapásból rávágta, hogy a mozgófilm fényhangját. Más nem jutott eszébe.

Az elektronikus készülékek fejlesztésének egyik sajátossága, hogy ugyanazokat a célokat gyakran azonos elvek alapján milyen sokféle módon lehet elérni.

A digitális mikroelektronika fejlődésével és a HDD-k kapacitásának növekedésével, s e meghajtók jó ideig egyre olcsóbbá válásával a merevlemezes meghajtók alkalmazása csaknem egyeduralkodóvá vált a mágneses jelrögzítés és lejátszás területén.

Pacsirta, Beethoven, Tavasz, Kékes, Tünde, Vénusz, Mambó, Calypso, Duna, Tisza, Delta, Szokol, Melódia, Budapest, Balaton, Erkel… s még sorolhatnánk a híres szórakoztatóelektronikai készülékeket, amelyeket egykor a rideg szám- és betűkombináció mellett el is neveztek.

Olykor nehéz kibogozni, hogy egy elnevezés a gyártó vagy a forgalmazó márkaneve-e, vagy egy termékcsaládot így különböztetnek meg? Esetünkben nem a haditechnika vagy a polgári repülés, és nem is a rettegett rendőrségi sebességmérés eszközéről van szó, hanem egy digitális hangrögzítő sorozatról.