A Sony és a Philips azt hitte, hogy a CD eléggé meggyőző ahhoz, hogy a lemezkiadók is lelkesen fogadják az új hanghordozót.

Többször is úgy tűnt, hogy elkészültek a digitális hanglemezre és a lemezjátszóra vonatkozó előírások.

Még a legelvetemültebb szomorúzene gyűlölők is hallották legalább egyszer Beethoven IX. szimfóniájának rövid részletét, legalábbis, ha az Európai Unióban élnek.

Ha olyan szövetségeseid lennének, mint amilyen a Philipsnek a Sony volt, illetve a Sonynak a Philips, nem lenne szükséged ellenségre.

A múlt század hetvenes éveinek végén a Magyar Rádióban kaptunk egy demólemez sorozatot. Mindhárom LP-re ugyanazt a szóló zongorát rögzítették.

A szórakoztatóelektronika története azt bizonyítja, hogy szinte lehetetlen megjósolni, miből lesz tömegtermék.