Az R-DAT kazettájában levő szalagra úgy kellett fölvinni a kódokat, hogy a lehető legjobban használják ki a szalag területét.

A kódokat adattömörítésre, titkosításra, hibafelismerésre és -javításra, adatátvitelre és adattárolásra használják.

A Sony R-DAT a finommechanikai, az elektronikai és a számítástechnikai tudás összehangolt eredménye volt, amihez igencsak precíz és gondos gyártási technológia társult.

A múlt század utolsó évtizedeiben és nem sokkal az ezredforduló után annyiféle kazettás audiovizuális rendszer volt, hogy szinte lehetetlen eligazodni közöttük.

A videókazetta olyan általánosan elterjedt információhordozó volt, hogy kézenfekvőnek tűnt a fogyasztói elektronikában is felhasználni digitális hangrögzítés céljaira.

A digitális stúdiótechnikai és szórakoztatóelektronikai eszközökkel, rendszerekkel szemben már kezdetben meghatároztak néhány feltételt és alapkövetelményt. Volt viszont egy olyan szempont, ami gyökeresen szakított a korábbi gyakorlattal, s ez a kompatibilitás volt.