A múlt század harmadik és negyedik évtizede az elektronika győzelme volt a hangvisszaadás területén. Ebben az időszakban jelent meg és terjedt el a műsorszóró rádió, az elektroakusztikusan rögzített gramofonlemez és a hangosfilm. Vetélytársakból hamarosan szövetségesekké váltak.
Egy-egy technológia ugrásszerű fejlődését vagy a belső elégedetlenség mozdítja elő, vagy a kívülről kapott pofon. A gramofon esetében ez utóbbi a műsorszóró rádió volt.
Kevés olyan találmány létezik, amelynek alkotója annyira egyértelmű, mint a gramofoné. Igaz, Berliner ötlete sem a semmiből jött.
Körülbelül háromévesen kezdődik az egyedfejlődésnek az a korszaka, amikor mindenre rákérdezünk, hogy miért van úgy? A felnőttek gyakran meghökkennek ilyenkor, hiszen már beletörődtek abba, hogy sok mindenre nem kaptak választ.
A fonográfok és fonográfhengerek dicső korszaka a múlté. Azonban a világ és az egyes népek, nemzetek kulturális örökségének olyan felbecsülhetetlen részei, hogy e kincs megőrzése egyre fontosabb feladata a 21. század amatőr és hivatásos gyűjtőinek, kutatóinak.
Az analóg hangrögzítés elterjedéséhez olyan készülékekre volt szükség, amelyekkel a fonográfhengerekre felvételt lehetett készíteni, illetve, ezeket le lehetett játszani.