Mint csaknem minden műszaki cikk esetében, így a magnók jellemzőit tekintve is arra törekedtek a gyártók, hogy az általuk megadott adatok a lehető legkevesebb információt nyújtsák a vásárlónak, azzal a cinikus rizsával, hogy nem paramétereket hallgatunk, hanem hangfelvételt.
A magnó és a magnószalag feltételezi egymást. A legtöbb magnóparaméter függ a szalagtól, sőt, nemcsak általában a szalagtól, hanem a szalag konkrét típusától is.
Az analóg mágneses hangrögzítés olyan sokféle módon torzítja el a rögzítendő jelet, annyi zavar léphet föl, hogy csodálkozunk, hogy ennek ellenére többé-kevésbé felismerhető az eredeti hangesemény.
A tömeggyártás elméletének egyik legizgalmasabb területe abból indul ki, hogy nincsenek tökéletes alkatrészek. A feladat tehát az, hogy tökéletlen alkatrészek felhasználásával hogyan lehet elérni a kitűzött célt, illetve meddig lehet rontani az egyes összetevők jellemzőit úgy, hogy a nagy sorozatban gyártandó készülékek még megfeleljenek a kívánalmaknak.
Az adathordozóként szalagot használó rendszerek legnagyobb kényelmetlensége maga a szalag. A tárolt információkhoz nem lehet ugrásszerűen hozzáférni, hanem csak úgy, hogy az adott részhez odatekerünk. Ez pedig akár több percig is eltarthat.
A magnó futóművének vagy mechanikájának azt a gépezetet nevezzük, amely a hangszalag és más alkatrészek mozgatását végzi, valamint a készülék tartószerkezetét, vázát tartalmazza.