A midi hangvezérlő csatornaüzenetekkel a muzsikálás közben előforduló eseményeket (billentyűk leütése, felengedése, hajlítás stb.) közli a midi adó a vevővel. Minden parányi esemény, amit a midis hangszeren, pontosabban, annak vezérlőjével műveltünk, egy-egy kód jelzi a kimeneten, ami tartalmazza, hogy mi is történt. A vevő ezt értelmezheti, feldolgozhatja, és végre is hajthatja a kódokhoz tartozó eseményt, pl. a vevő hangkészletében szereplő hangot előírás szerint effektezve szólaltathat meg.

Immár könyvtárnyi irodalma van annak, hogy az internetes kommunikáció alapvetően változtatta meg a viselkedésünket és a kapcsolatainkat, hiszen ha nem kapunk sűrűn üziket, magányosnak érezzük magunkat, és elbizonytalanodunk.

Gyakorló diszkósok számos vidám történetet tudnának mesélni olyan esetekről, amikor a bunkó vendég ellentmondást nem tűrő hangnemben üvöltözött vele, hogy milyen nótát tegyen be, és ha nincs meg neki, akkor az okostelója hangszórójáról, Youtube-ról játssza be, mert különben… A nyitóképet is egy diszkós blogjáról loptam.

A midi is keserves kínlódások, viták, érdekellentétek kereszttüzében született meg, hiszen a neves gyártók egy része (a Roland, az Oberheim, a Yamaha, a Korg) már kidolgozta a saját változatát.

Az elektrofon hangszereknek nemcsak a hangkeltése különbözik az akusztikus hangszerekétől, hanem legtöbbször – az elektronikus hangszerek esetében mindig – a hangszer vezérlése, megszólaltatása és a hangkeltés módja is. Az akusztikus hangszerek esetében ugyanis a vezérlés és a hangképzés között van valamilyen fizikai kapcsolat, az elektronikus hangszerek esetében nincs. Az pedig egészen ritka, hogy különböző akusztikus hangszerek vezérlését összekapcsolják.

A múlt század vége óta nem született új hangszintézis forma az elektronikus hangszerek világában. Azóta egyrészt a már meglévőket finomítgatják, másrészt egymással kombinálják össze őket.