Modern ritmusgépből bőséges a választék, egy-egy nagyobb nemzetközi kereskedőházban 50-nél is több típus között válogathatsz, de a honi kufároknál is eléggé tekintélyes a kínálat.
Az elektronikus hangszerek számítógépes változatait, az emulátorokat könnyebb elkészíteni, mint előállítani egy hangszer fizikai másolatát, hiszen nincs szükség az eredetihez hasonló gombokra, kapcsolókra, készülékházra.
A klónokat és replikákat gyártók nem éreztek ellenállhatatlan késztetést a Roland TR sorozatú ritmusgépek többi tagjának utánzására. A két, jelenleg is kapható kivétel éppen magának a Rolandnak a terméke.
A Roland TR-909 ritmusgép volt a sorozat legdrágább, legacélosabb és áramkörileg legösszetettebb tagja, hiszen analóg és digitális részeket kellett összegyúrni. Ez lehet az oka, hogy számos utánzási kísérlet abbamaradt, vagy az elkészülteket gyorsan kivonták a forgalomból.
A 300. rész rólam szól. Az eredeti és a 21. századi Diszkónikáról.
Amikor egy elektrofon hangszer replikáját vagy klónját piacra akarják dobni, mindig kérdéses lehetne, hogy tényleg érdemes-e a cuccot újraalkotni. A retróláz idején azonban még a legpocsékabb – vagy annak kikiáltott – készülék sem kerülheti el a megújulás sorsát.