Mi tagadás, jól elvoltunk az abszolút hallásküszöb és a nagyothallás problémáival, ami nem véletlen. A következőkben azokat a torzításokat vizsgáljuk meg, amelyek a hallásküszöb fölött jelentkeznek, vagyis a hangerő (a fizikai hangnyomás vagy hangintenzitás) és a hangosság (az észlelt hangerő) közötti összefüggéseket derítjük föl. Ráadásul még mindig csak egyetlen tiszta hangra vonatkozóan fogunk megállapításokat tenni. 

 Az idegi eredetű hallásvesztés a csigán belüli szőrsejteket vagy a hallóideg rostját érintő rendellenességekből ered. Ha az érzékelő mechanizmus szerkezete valamilyen módon sérül, a mechanikus energia elektromos energiává történő átalakító képessége romlik. A csiga szőrsejtjeinek érzékenysége csökken, ezért a csiga frekvencia feldolgozó képessége és a hallásmechanizmus dinamika tartománya is csökken. Hiszen a hallásküszöb megemelkedik, de a fájdalomküszöb nem, vagyis a kettő aránya lesz kisebb, mint az egészséges hallású emberek esetében. 

Szépek? Igen, gyönyörűek. A képen nem látszik persze, hogy számukra a hangzó világ nem létezik. Nem süketek, vagyis nem oktondiak, hanem siketek. Ugyanolyan értékes emberek, mint mindannyian. S ne hidd, hogy a hallás romlása téged nem érint, mert Magyarországon 60 ezer ember teljesen siket, és minden tizedik ember – jól olvastad, a lakosság 10%-a – kisebb-nagyobb mértékben hallássérült. Ami ennél is rosszabb hír, hogy te sem fogod megúszni, de rajtad is múlik, mikor fog kezdődni a hallásod romlása. Sajnos, az elmúlt 30 év tapasztalatai azt mutatják, hogy egyre fiatalabb korban kezdődik a siketedés.

 Az egyik legrohadtabb elektromos zajfajta az elektronikus fényszabályozó szerkezetek működéséből származó, igen szélessávú percegés, sercegés, kerregés.

A torzítást úgy is fogalmazhatnánk, hogy nem más, mint zaj. Zaj, vagyis zavaró, tehát megszüntetendő, vagy legalábbis csökkentendő jelenség. Ha torzítás csak egy van, „a torzítás”, akkor zaj is csak egy van, „a zaj”. Ez így igaz, de a végtelen számú torzítási paraméteren belül a zaj jellemzőit külön kezeljük.

Mind a pszichoakusztikában, mind az elektronikában – tehát a rockzene és a diszkó technikájában is – az egyik leggyakrabban használt fogalom a torzítás. Mindig azt vizsgáljuk, hogy mennyit torzít a hallórendszerünk, az erősítőnk vagy a hangsugárzónk.