A hangszín módosításának egyik oka lehet, hogy annak a környezetnek az akusztikai egyenetlenségein kívánunk javítani, amelyben a hangfelvételeinket hallgatjuk. 

A hangszínmódosítókkal módosíthatjuk a hangszínt. Na jó. Az ilyen állításoktól szokott laposgutát kapni az ember. Te már tudod, hogy a hangszín sokdimenziós szubjektív jellemző, a hangszínmódosítóval – régebbi nevén, hangszínszabályzóval - tehát egyszerre sok paramétert kellene változtatni. Ez igaz is, meg nem is. Hangszínmódosítók ugyanis majdnem olyan régóta léteznek, mint a hangerő szabályzók, és akkoriban igencsak hiányosak voltak a hangszínről szerzett ismeretek.

Divatbemutatónkon megpróbáljuk elemeire bontani, majd rendszerbe tákolni a hang öltözékét, a hangszíneket. A hangszín – nem lehet elégszer ismételni – ugyanakkor nem csupán díszítmény, hanem ugyanúgy egy-egy folyamat része, mint a hangjelenség többi jellemzője.

A világ színes – legalábbis, színesnek látjuk. A hangok világában gyakran használunk olyan fogalmakat, amelyek a látás analógiájára épülnek. Ilyen például a hangkép és ilyen a hangszín is. S bár a tudós nők – bőrszínre tekintet nélkül - csak mosolyognak azon, hogy a „női princípium” csupán az anyaság volna, azért ők is és férfi kollégáik nemkülönben bajban lennének, ha hibátlan definíciót kérnénk tőlük a hangszín meghatározására.

A hangszín az egyik legfontosabb minőségi észlelése a hangnak: ennek segítségével azonosítjuk és különböztetjük meg a beszélő személyeket, a hangszereket és a veszélyt jelző hangjelenségeket.

Sőt, akárki is lehetsz! Mert ki ne szeretett volna már szebb, okosabb, fiatalabb vagy legalábbis különleges lenni? Én például egészen biztosan, annak ellenére, hogy így vagyok tökéletes. És milyen sokan ábrándoztunk már arról, hogy ünnepelt sztárok leszünk, akik a világot jelentő színpadon vagy képernyőn megjelenve, a pasik/csajok millióinak szívét és a milliomosok pénztárcáját nyitjuk meg.