Nem akarlak hitegetni. Az információ rögzítésében az egyik legfontosabb paraméter a méret.

A 2. világháború után másképp kezdtek élni az emberek, mint a háború előtt.

A gramofonfelvételek meghallgatása és feldolgozása már régóta elképzelhetetlen erősítők nélkül.

Olyan lemezjátszót, amelyik 78 rpm-mel is tud pörögni, nem túl nehéz beszerezni, a hangszedőkkel azonban más a helyzet.

A percenként 78-at forduló, nem mikrobarázdás, monó gramofonlemezeket röviden normállemezeknek hívjuk.

1964 és 1968 között a brit Parlophone indiai leányvállalata 2*30 Beatles nótát jelentetett meg 78 fordulat/perces sellak lemezeken. A múlt század hetvenes éveinek elején aztán egyelőre befejeződött a sellak gramofonlemezek gyártása.

A mechanikus-akusztikus hangszedőket a múlt század második harmadában egyre inkább felváltották a mechanikus-elektromos, röviden csak elektromosnak nevezett hangszedők.

A gramofonlemezeket lejátszó készülékek, röviden a gramofonok legizgalmasabbnak tűnő részei a hangszedők.

A múlt század harmadik és negyedik évtizede az elektronika győzelme volt a hangvisszaadás területén. Ebben az időszakban jelent meg és terjedt el a műsorszóró rádió, az elektroakusztikusan rögzített gramofonlemez és a hangosfilm. Vetélytársakból hamarosan szövetségesekké váltak.

Egy-egy technológia ugrásszerű fejlődését vagy a belső elégedetlenség mozdítja elő, vagy a kívülről kapott pofon. A gramofon esetében ez utóbbi a műsorszóró rádió volt.