A klónokat és replikákat gyártók nem éreztek ellenállhatatlan késztetést a Roland TR sorozatú ritmusgépek többi tagjának utánzására. A két, jelenleg is kapható kivétel éppen magának a Rolandnak a terméke.

A Roland TR-909 ritmusgép volt a sorozat legdrágább, legacélosabb és áramkörileg legösszetettebb tagja, hiszen analóg és digitális részeket kellett összegyúrni. Ez lehet az oka, hogy számos utánzási kísérlet abbamaradt, vagy az elkészülteket gyorsan kivonták a forgalomból.

A 300. rész rólam szól. Az eredeti és a 21. századi Diszkónikáról.

Amikor egy elektrofon hangszer replikáját vagy klónját piacra akarják dobni, mindig kérdéses lehetne, hogy tényleg érdemes-e a cuccot újraalkotni. A retróláz idején azonban még a legpocsékabb – vagy annak kikiáltott – készülék sem kerülheti el a megújulás sorsát.

A másolatok készítése az emberiség történetének szerves része. Ha valami jól sikerült – legyen az akár művészi alkotás, akár használati tárgy – akkor azt minél több példányban igyekszünk előállítani. Valójában ennek a folyamatnak az eredménye a tömeggyártás.

A mintavételen alapuló szintézis győzelmét a Rolandnak is be kellett látnia. 1984-85-ben dobta piacra a TR-707, illetve a TR-727 ritmusgépet, 960 dolláros listaáron.

Tudtad? Az orális kielégítés az USA egyik tagállamában még 1986-ban is bűncselekmény volt. Napjainkban már a BDSM sem üldözendő, ha a négy fal között csinálod. Vagyis ami egykor perverziónak számított, az gyakran természetessé válik, ha sokan úgy akarják.

A TR-808 még mindig túl drága volt ahhoz, hogy a kispénzű szegények tömegei birtokolhassák, ezért a TB-303 basszusszintetizátor párjaként egyszerűbb ritmusgépet kezdett gyártani a Roland: a TR-606 Drumatixot.

Amikor valamilyen hangszertípusról igyekszünk megtudni, hogy kik muzsikáltak rajta, gyakran nehéz dolgunk van. A Roland TR 808, 606, 707, 909 sorozata esetén inkább az a kérdés, hogy ki nem játszott a múlt század 80-as éveiben vagy később legalább az egyiken.

Gyakori, hogy a tudományosnak nevezett fantasztikus filmekben olyan cuccokkal dobják föl a képi világot, amelyeknek semmi közük sincs a filmbeli szerepükhöz. Villanyvasalókat, lavórokat, úszógumikat vagy mosószeres flakonokat varázsolnak bombákká, űrhajókká, szörnyekké. Ha egy kütyün sok bizgentyű van, bármi is lehet belőle. Ez történt az Oberheim DMX típusjelű ritmusgépével is.