A groove a nóta „ritmuskémiája”, amely megteremtheti vagy megtörheti a dal általános hangulatát.

A napjainkban megvásárolható ritmusgépek harmadik csoportja azoké a masináké, amelyekben a hangszintézis egy része analóg, másik része digitális alapokon nyugszik.

Az analóg ritmusgépek többsége a nosztalgiára hajaz, a digitális ritmusgépek inkább a méretre és a szolgáltatások minél nagyobb választékára utaznak.

Modern ritmusgépből bőséges a választék, egy-egy nagyobb nemzetközi kereskedőházban 50-nél is több típus között válogathatsz, de a honi kufároknál is eléggé tekintélyes a kínálat.

Az elektronikus hangszerek számítógépes változatait, az emulátorokat könnyebb elkészíteni, mint előállítani egy hangszer fizikai másolatát, hiszen nincs szükség az eredetihez hasonló gombokra, kapcsolókra, készülékházra.

A klónokat és replikákat gyártók nem éreztek ellenállhatatlan késztetést a Roland TR sorozatú ritmusgépek többi tagjának utánzására. A két, jelenleg is kapható kivétel éppen magának a Rolandnak a terméke.

A Roland TR-909 ritmusgép volt a sorozat legdrágább, legacélosabb és áramkörileg legösszetettebb tagja, hiszen analóg és digitális részeket kellett összegyúrni. Ez lehet az oka, hogy számos utánzási kísérlet abbamaradt, vagy az elkészülteket gyorsan kivonták a forgalomból.

A 300. rész rólam szól. Az eredeti és a 21. századi Diszkónikáról.

Amikor egy elektrofon hangszer replikáját vagy klónját piacra akarják dobni, mindig kérdéses lehetne, hogy tényleg érdemes-e a cuccot újraalkotni. A retróláz idején azonban még a legpocsékabb – vagy annak kikiáltott – készülék sem kerülheti el a megújulás sorsát.

A másolatok készítése az emberiség történetének szerves része. Ha valami jól sikerült – legyen az akár művészi alkotás, akár használati tárgy – akkor azt minél több példányban igyekszünk előállítani. Valójában ennek a folyamatnak az eredménye a tömeggyártás.