Az analóg ritmusgépek többsége a nosztalgiára hajaz, a digitális ritmusgépek inkább a méretre és a szolgáltatások minél nagyobb választékára utaznak.

Modern ritmusgépből bőséges a választék, egy-egy nagyobb nemzetközi kereskedőházban 50-nél is több típus között válogathatsz, de a honi kufároknál is eléggé tekintélyes a kínálat.

Az elektronikus hangszerek számítógépes változatait, az emulátorokat könnyebb elkészíteni, mint előállítani egy hangszer fizikai másolatát, hiszen nincs szükség az eredetihez hasonló gombokra, kapcsolókra, készülékházra.

A klónokat és replikákat gyártók nem éreztek ellenállhatatlan késztetést a Roland TR sorozatú ritmusgépek többi tagjának utánzására. A két, jelenleg is kapható kivétel éppen magának a Rolandnak a terméke.

A Roland TR-909 ritmusgép volt a sorozat legdrágább, legacélosabb és áramkörileg legösszetettebb tagja, hiszen analóg és digitális részeket kellett összegyúrni. Ez lehet az oka, hogy számos utánzási kísérlet abbamaradt, vagy az elkészülteket gyorsan kivonták a forgalomból.

A 300. rész rólam szól. Az eredeti és a 21. századi Diszkónikáról.