Amikor egy elektrofon hangszer replikáját vagy klónját piacra akarják dobni, mindig kérdéses lehetne, hogy tényleg érdemes-e a cuccot újraalkotni. A retróláz idején azonban még a legpocsékabb – vagy annak kikiáltott – készülék sem kerülheti el a megújulás sorsát.

A másolatok készítése az emberiség történetének szerves része. Ha valami jól sikerült – legyen az akár művészi alkotás, akár használati tárgy – akkor azt minél több példányban igyekszünk előállítani. Valójában ennek a folyamatnak az eredménye a tömeggyártás.

A mintavételen alapuló szintézis győzelmét a Rolandnak is be kellett látnia. 1984-85-ben dobta piacra a TR-707, illetve a TR-727 ritmusgépet, 960 dolláros listaáron.

Tudtad? Az orális kielégítés az USA egyik tagállamában még 1986-ban is bűncselekmény volt. Napjainkban már a BDSM sem üldözendő, ha a négy fal között csinálod. Vagyis ami egykor perverziónak számított, az gyakran természetessé válik, ha sokan úgy akarják.

A TR-808 még mindig túl drága volt ahhoz, hogy a kispénzű szegények tömegei birtokolhassák, ezért a TB-303 basszusszintetizátor párjaként egyszerűbb ritmusgépet kezdett gyártani a Roland: a TR-606 Drumatixot.

Amikor valamilyen hangszertípusról igyekszünk megtudni, hogy kik muzsikáltak rajta, gyakran nehéz dolgunk van. A Roland TR 808, 606, 707, 909 sorozata esetén inkább az a kérdés, hogy ki nem játszott a múlt század 80-as éveiben vagy később legalább az egyiken.