Az idegi eredetű hallásvesztés a csigán belüli szőrsejteket vagy a hallóideg rostját érintő rendellenességekből ered. Ha az érzékelő mechanizmus szerkezete valamilyen módon sérül, a mechanikus energia elektromos energiává történő átalakító képessége romlik. A csiga szőrsejtjeinek érzékenysége csökken, ezért a csiga frekvencia feldolgozó képessége és a hallásmechanizmus dinamika tartománya is csökken. Hiszen a hallásküszöb megemelkedik, de a fájdalomküszöb nem, vagyis a kettő aránya lesz kisebb, mint az egészséges hallású emberek esetében. 

Szépek? Igen, gyönyörűek. A képen nem látszik persze, hogy számukra a hangzó világ nem létezik. Nem süketek, vagyis nem oktondiak, hanem siketek. Ugyanolyan értékes emberek, mint mindannyian. S ne hidd, hogy a hallás romlása téged nem érint, mert Magyarországon 60 ezer ember teljesen siket, és minden tizedik ember – jól olvastad, a lakosság 10%-a – kisebb-nagyobb mértékben hallássérült. Ami ennél is rosszabb hír, hogy te sem fogod megúszni, de rajtad is múlik, mikor fog kezdődni a hallásod romlása. Sajnos, az elmúlt 30 év tapasztalatai azt mutatják, hogy egyre fiatalabb korban kezdődik a siketedés.

 Az egyik legrohadtabb elektromos zajfajta az elektronikus fényszabályozó szerkezetek működéséből származó, igen szélessávú percegés, sercegés, kerregés.

A torzítást úgy is fogalmazhatnánk, hogy nem más, mint zaj. Zaj, vagyis zavaró, tehát megszüntetendő, vagy legalábbis csökkentendő jelenség. Ha torzítás csak egy van, „a torzítás”, akkor zaj is csak egy van, „a zaj”. Ez így igaz, de a végtelen számú torzítási paraméteren belül a zaj jellemzőit külön kezeljük.

Mind a pszichoakusztikában, mind az elektronikában – tehát a rockzene és a diszkó technikájában is – az egyik leggyakrabban használt fogalom a torzítás. Mindig azt vizsgáljuk, hogy mennyit torzít a hallórendszerünk, az erősítőnk vagy a hangsugárzónk.

A hangok felismeréséhez a hallórendszerünknek „tudnia” kell, hogy milyen hangot is hallunk. A hallókéregnek fel kell ismernie a hangmintát, azaz pl. a spektrumot, az intenzitást, az egyes hangokban bekövetkező változásokat is. Az elemzést az elsődleges hallókérget körülvevő magasabb rendű auditív területek végzik.

A pszichofizika fejlődése során igyekeztek egyre kifinomultabb skálázásokat használni. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ezekkel az a cél, hogy az emberek segítségével végzett mérések minél kevésbé legyenek személyfüggők, vagyis minél tárgyszerűbbek és pontosabbak legyenek. Emberek segítségével, de nem embereken kísérletezünk.

Amikor a hallórendszer vizsgálatakor arányokat becsülünk meg, viszonylag pontos eredményt kapunk, ha a kétszeres hangosságérzethez keressük a fizikai hangerő értékét. Ha viszont az a feladat, hogy egyből a négyszeres arányt állapítsuk meg, biztosan nem az lesz az eredmény, mintha először a kétszereset, utána pedig a kétszeres kétszeresét vizsgálnánk. Még nagyobb gond volna, ha – mondjuk – másfélszeres vagy 2,5-ször arányt kéne megsaccolni. 

Most egy csöppet kapaszkodnod kell! Nem azért, mert attól kell félned, hogy pucéron belepottyansz a jeges vízbe, hanem mert egy, a rockzene és a diszkó technikájában teljesen ismeretlen fogalommal, az éppen érzékelhető különbséggel vagy a legkisebb érzékelhető különbséggel kell szembesülnöd. Hazánkban egy nagyon híres kutató, Mérő László vezette be ezt a fogalmat, ezért van neki magyar rövidítése, a LÉK. Angolul just noticeable difference-nek, JND-nek hívják.

 Az ember hallórendszere nem minden hangot érzékel, és még ennél is sokkal kevesebbet dolgoz föl, mert hamar elpusztulnánk amiatt, mert a nagy hangzavarban nem ismertük föl a veszélyforrások hangját.