A hallással foglalkozó tudományok talán legizgalmasabb és legszebb területe az, ami a teljes hallási folyamatokkal foglalkozik. Ellentétben más érzékszerveinkkel, hallásunk folyamatosan aktív. A túlterhelés elkerülése érdekében a hangingereket a hallórendszerünk csoportosítja, vagyis az egymás után bekövetkező hanghatásokat bizonyos paraméterek alapján egységként észleljük. A folyamat során agyunk összehasonlítást végez, a beérkező ingereket összeveti a hosszú távú memóriában tárolt korábbi ingerekkel. Hasonlóság esetén az ingerek egységesülnek, eltérés esetén a sorozat megszakad. A részekre szakadás az adott egység végét és egy újabb kezdetét jelenti.

A kétfülű hallásnak nemcsak az irány- és térfelismerésben van szerepe, hanem az egyes hangesemények szétválasztásában is. Ennek már többször emlegetett példája a koktélparti effektus, vagyis az az intelligens hallási tulajdonság, amikor nagy nyüzsgésben arra tudunk figyelni, amire akarunk. A koktélparti effektust tágabb értelemben véve binaurális – kétfülű – felfedésnek, angolul BMLD-nek (Binaural Masking Level Depression) hívják. A kétfülű felfedés illusztrálására az a legegyszerűbb – bár sokat kell vele vacakolni, hogy működjön is – példa, amikor az egyik, mondjuk, a bal fülbe egy szinuszos jelet adunk, és ezt sávhatárolt zajjal fedjük el. Ha a másik fülbe ugyanezt a zajt nyomjuk bele, a bal fülben meg fog szólalni a szinuszos hang, persze, kicsi szinten.

Annak következtében, hogy a hallórendszerünk csupán a hullámjelenségek alapján észleli a hangjelenségeket, a torzítás igen jelentős. Ez különösen így van az irány- és térérzékelés esetén. Valamiért azonban jobban el tudjuk viselni az iránytorzítási jellemzőket, mint pl. a magas vagy mély hangok hiányát vagy túltengését. Sőt. Gyakorta tudomást sem veszünk arról, hogy mi, honnan szól.

Akit szeretünk vagy amit zsákmányul akarunk ejteni, ahhoz igyekszünk minél közelebb lenni. Akitől vagy amitől félünk, ami vagy aki elől menekülünk, attól szeretnénk minél távolabb kerülni. Furcsa kapcsolatunk van a távolsággal. Szeretnénk minél messzebbre jutni a lehető legrövidebb idő alatt, és ugyancsak szeretnénk, ha mindig a közelünkben, karnyújtásnyira lennének a számunkra fontos dolgok.

A térbeli tájékozódás egyik legfontosabb felfedezése az elmúlt évtizedekben a külső fül fülkagylójának szerepe volt. Kiderült, hogy a fülkagyló barázdáltsága nem csupán esztétikai játék, hanem az odaérkező különböző frekvenciájú és fázishelyzetű hanghullámok találkozása egyes összetevők erősítését, mások gyengítését vagy éppenséggel a kioltását eredményezik. Ahogy azt már a hulláminterferenciánál megszoktuk.

A fülek közötti időkülönbség azt jelenti, hogy a fülekbe jutó hangok egymáshoz képest időben el vannak tolva. Amelyik fülhöz hamarabb ér a jel, a hallásérzet abba az irányba mozdul el.

A hanglokalizáció az a folyamat, amelynek során a környezetből származó hangok forrásának helyét és távolságát állapítjuk meg. Ez a képesség segít a hangforrások megközelítésében (vadászat) vagy elkerülésében (menekülés). A hallás alapján történő lokalizáció szerepe elsősorban az, hogy a hangokat kibocsátó források, tárgyak helyzetét nagyjából beazonosítsa, és a vizuális figyelmet odairányítsa.

Amióta gépi hangvisszaadásról beszélünk, azóta próbálkozunk azzal, hogy a hangélmény kialakulását azzal is segítsük, hogy belehelyezzük a hangforrásokat valamilyen térbe, és az egyes források különböző irányokból legyenek hallhatók. 

Minél több beállítási lehetőség van egy-egy kütyün, annál nagyobb kárt tudunk okozni vele. Különösen érvényes ez a félparametrikus, parametrikus és paragrafikus kiegyelítőkre, hangszínmódosítókra. A legmodernebb változatokban ugyanis nemcsak egy-egy szűrő sávközepi frekvenciáját, a sávszélességet vagy a jósági tényezőt és a kiemelés/vágás mértékét birizgálhatjuk, hanem az egyéb torzítási paramétereket is nyasztathatjuk. Szerencsére, elég sok olyan van közöttük, amelyekben van előre programozott beállítás, és ha valamelyik tetszik nekünk, kellő tapasztalat híján nem turkálunk tovább. A tapasztalatot azonban csak sok gyakorlással lehet megszerezni, s ha nem élesben megy a dolog – közönség előtt, netán pénzért – továbbra is arra ösztönözlek, kísérletezz nyugodtan, gyakorolj sokat!

Sokan nem értik, minek az a sok kapcsoló, tekrentyű, tolattyú a hangtechnikában, s hogy miért akarunk újabb és újabb kütyüket. Néha én csak bambulok ki a fejemből, de a rengeteg szabályozható, beállítható paraméter masszírozása egyre finomabb hangmódosításokat tett lehetővé. A durva és gyakorta visszafordíthatatlan beavatkozások helyett érzékenyen, szinte alig észrevehetően tehetjük szebbé, élvezhetőbbé a hangzást – vagy éppen fojthatjuk meg a hangképet.