Az elektronikában nincs mozgó alkatrész, tehát egyszerű lehet.

Németországban minden évben olyan szánkóversenyt rendeznek, amelynek szabályaként a versenyzőkön csak egy bugyi vagy egy gatya lehet. A szánkó kisméretű, tehát a pucér felső test időnként érintkezik a hóval. A digitális meghajtók lézeregysége még e szánkóknál is sokkal kisebb, de miért is szánkózik?

Amikor a műkorcsolyázók forgásaiban gyönyörködünk, eláll a lélegzetünk, milyen csodákra képesek. Azt viszont természetesnek vesszük, hogy az optikai digitális jelhordozók forognak.

Az optikai digitális lemezeket használó készülékek futóművének összetett a feladata.

A lézer napjainkban már egyáltalán nem különlegesség, hiszen az anyagmegmunkálásban, a gyógyászatban, a világításban, a holografikus képalkotásban, a haditechnikában, a Notre Dame székesegyház restaurálása során vagy éppen az intim szőrtelenítéshez is lézersugarat használnak.

„Nem lehet minden pofonhoz egy forgalmi rendőrt állítani” – szűrte le számos, személyes tapasztalata alapján Fülig Jimmy.

Kisiskolásként a legfontosabb eszközünk a radír volt. Ha ugyanis hibásan írtunk valamit, és időben észrevettük, ki tudtuk radírozni, és a helyesnek véltet írni helyette.

A homo sapiens sapiens története két forradalmi újítással párosult a modern ember társadalmi fejlődésének történetében: a strukturált beszéd és a grafikus (képi) eszközök szimbolikus használatával, amely utóbbinak egyik változata az írás.

A kompaktlemezek értékesítésének ugrásszerű csökkenése egyes gyártókat arra serkentett, hogy egy eleve szűk réteget célozzanak meg, amelynek a hangminőség fontosabb, mint az ár.

Minél alaposabban tanulmányozzuk a CD nagycsaládot, annál több árva családtagot fedezhetünk föl. Például nemcsak arany ötvözetből, hanem ezüst ötvözetekből is készült hátoldali, visszaverő réteg.