Cs. Kádár Péter - XXI. századi diszkónika, 157. Négyesfogat

2018. november 16.

Miközben a film már régen a sokcsatornás hanggal csábította el a nézőket és próbálta őket jobban bevonni a mű környezetébe, a kép nélküli hang nagyon nehezen kecmergett ki a sztereó fogságából. Pedig a jelenlét érzése fontos egy alkotás befogadásához. Ezt bizonyítja az is, hogy nagyon gyakran úgynevezett térmikrofonokat is használunk. Ezek – akár AB, akár közös tengelyű, akár félkoincidens elrendezésűek – a nézőtér felé, a színpaddal ellentétes irányba néznek, s ezek jelét hozzákeverjük a többi mikrofonéhoz. „Csodálatos” eredménye van ennek, az, hogy a közönség tapsait és tüdőbaját is elölről halljuk. Furcsa, hogy ez nem is nagyon zavaró.

Cs. Kádár Péter - XXI. századi diszkónika, 155. Szerelmi háromszög

2018. október 29.

A világirodalom és az emberek többsége társkapcsolatainak egyik legrégebbi problémája, hogy az ember nem monogám lény. A törzsfejlődés során alakult ez így, ami nem azt jelenti, hogy nem léteznének sírig tartó, hűséges kapcsolatok. Persze, ennek annál nagyobb a valószínűsége, minél közelebb a sír; még a 20. század elején is csak 31 év volt az újszülöttek várható élettartama. Ha erre még egy jóféle pestisjárvány vagy háborús pusztítás is rájátszott, nem is volt idő „megcsalni” a másikat, jóllehet, a szándék mindig megvolt.

Cs. Kádár Péter - XXI. századi diszkónika, 154. Kifelé a zsákutcából

2018. október 24.

A hangtechnika történetében számos tévedést tanulmányozhatunk. Számomra a legkedvesebb az, ami Giovanni Battista della Porta nevéhez fűződik, s aki a 16. század egyik leghíresebb természettudósa – mellesleg drámaíró is – volt. Fémcsőben akart csapdát állítani a hangnak. Úgy gondolta, hogy ha a csőbe belebeszélünk, és kellő gyorsasággal lezárjuk a cső nyílását, a hang bent marad, és ott és akkor eresztjük ki újra, ahol és amikor kedvünk tartja.

Cs. Kádár Péter - XXI. századi Diszkónika, 152. Kösd be a fejed!

2018. október 08.

A baszk nők évszázadokon át büszkén viselték egyedien megformált fejdíszüket, de misére nem mehettek benne, mert az egyház illetlen jelképnek tekintette a főkötőt. Be is tiltották. A „szemérmetlen fallikus szimbólum”, ahogy a szigorú egyházatyák nevezték, sok dolgot elárult ugyan viselőjéről, de a férfi nemi szervhez ezeknek az információknak egyáltalán nem volt közük. Ahogy napjainkban sincs semmiféle terrorizmushoz köze annak, hogy ki és milyen módon ékesíti vagy takarja el a fejét.