A funk-ról szóló cikkben nem vállalkoztam a stílus definiálására, és ezt itt, a klasszikus disco zenéről szóló fejezetben sem tudom megtenni. Erre a feladatra, az elmúlt 40 évben senki nem vállalkozott. A legnevesebb szakírók, zenészek egyike sem tette meg. Tehát nincs definíció, de szinte mindenki tudja a szavak hallatán, hogy mire, milyen zenei stílusokra gondolunk. Azoknak ajánlom ezt az írásom, a klasszikus disco zenéről, akikben mégis van kérdése a műfajról, annak kialakulásáról és a stílusjegyeivel kapcsolatban.

Mint írtam, az 50-es évek végétől kialakult fontosabb stíluságak, nagyobb észak-amerikai városokhoz voltak köthetők, illetve az azokban működő zenekészítő műhelyekhez. Ezek a stúdiók és kiadók az 50-es 60-as években alakultak és élték fénykorukat, viszont a 80-as évek elejére erejüket vesztették, több megszűnt, vagy átalakult, a megmaradtak globalizálódtak. A hangszerekkel játszott soul és a funk zenei művek a 70-es évek végére, - főként a disco zene és a technika rohamos fejlődésének, elektronizálódásának hatására – elveszítették a mainstreamben vezető szerepüket. Volt egy kiadó Los Angelesben, mely ekkor alakult, dacolva a kialakult helyzettel és egy új hangzás létrehozásával tovább tartották a reményt a hangszeres zenei művek életben tartására. Ez volt a SOLAR hangzás, vagyis a Sound of Los Angeles Records.

Loleatta Holloway 1946. november 05-én született Chicago-ban. Hogyha röviden, lehetőség szerint egy mondatban kellene jellemeznem, akkor a legkifejezőbb, ha azt írom róla, hogy a Salsoul kiadó és stílus diszkó királynője volt. Korszakalkotó diszkó slágerek fűződnek a nevéhez, mint a Love Sensation, Hit and Run, vagy a Runaway. Legnagyobb sikerét viszont mindezek ellenére a Sam Dees által komponált Cry to me soul balladával érte el. Loleatta, az amerikai soul zene, egyik legtermészetesebb mély soul hangjával rendelkezik, mely hang a 70-es évek közepétől a disco műfajt népszerűsítette.

Leroy Hutson egyike az alábecsült soul muzsika íróknak, előadóknak. Leginkább a '70-es években fejtette ki munkásságát, mint dalszerző, producer és énekes. Ennek az állításomnak ugyan ellentmond egyetlen tény, mely szerint a 2006-ban megjelent Rolling Stone magazin egyik számában úgy jellemezték nagyságát, hogy a 70-es évek soul zenei titkainak legnagyobb tudósa. Ettől függetlenül soul zene rajongói és lemezgyűjtői körökben mindenképpen „top10-es" művész, viszont a nagyközönség előtt személye nem örvend kimagasló ismertségnek. Zenei nagyságához mérten megszégyenítően kevesen ismerik személyét, munkásságát.

Kool and the Gang. Nehéz ügy, egy olyan zenekarról írni, melynek történetét itthon mindenki ismeri. Vagy mégsem? Ez a kérdés, pontosabban, az arra adott válasz az, ami végül is löketet adott ahhoz, hogy elkezdjem. Hátha olvas valaki, valami olyat ki a sorokból, melyről esetleg beismerheti magának, – ha másnak nem is - hogy jéé, ezt nem tudtam. Persze itt az elején leszögezhetjük, hogy én sem úgy születtem, hogy jobban tudom a csoport történetét, mint mondjuk Robert „Kool" Bell alapító, viszont az elmúlt néhány évtizedben, igyekeztem legalább az alap információkat összegyűjteni róluk.

Johnny Bristol 1939. február 03-án született az Észak-Carolina-i Morganton városában. A Motown kiadó 60-as évekbeli virágkorának az egyik legfontosabb alakja, dalszerző, producer, énekes, a Gordy család tagja.

1947. március 15-én született Colombus-ban (Georgia állam), az Egyesült Államokban, Sarah Jean Perkins néven Mi annak idején –akik a rendszerváltás előtt kezdtük tanulmányainkat - többnyire nem szerettük az orosz nyelvet. Képzeljünk el Atlantában egy színes bőrű kislányt, aki négyéves korától templomi kórusban énekelt, kiválóan meg tanult zongorázni, klarinéton és fagotton játszani és mind e mellett teljesen önszorgalomból megtanult folyékonyan oroszul! Ő Jean Carne.

A legnagyobb soul funk előadókat a rajongóik és a kritikusok, szeretetük jeleként becenévvel, titulussal látták el, melyet szívesen viseltek a sztárok. Általában egy előadó egy ilyennel rendelkezett. Akit nagyon szerettek és nagyra tartottak, esetleg kapott kettőt. James Brown több ilyet kapott a rajongóitól, mint: Soul Brother number #1. ; Godfather of the soul ; Mr Dynamite; Hardest Working man of the Showbusiness.

Az Intruders, a philly soul stílus és ez által, a Philadelphia International Records legfontosabb zenekara. Ez az első mondat kicsit bulvárosra, szenzáció hajhászosra sikerült gondolhatja az olvasó, de megnyugtatom, nem annak szántam. Tényeken alapul, mely szerint ez a zenekar volt az első, mely a Gamble and Huff szerző producer páros számára az első olyan mértékű kereskedelmi bevételeit hozta, mely alapja volt a 70-es évek vezető soul zenei kiadójának a megalapítására. Ezt a fonalat, ha tovább görgetem ok okozatként, akkor az Intruders neve mellé még azt is ide kell írnom, hogy az együttes, a TSOP (The Sound Of Philadelphia) hangzás alapja.