Minden kétséget kizárólag, túlzások nélkül a világ egyik legjobb dalszerző és producer triója. A két testvér Eddie és Brian Holland, Lamont Dozier-el kiegészítve. Munkáikat a szaksajtó és ezzel együtt a „szakma" a „szimfonikus soul hangjaként" jellemezte. Dalaik kifinomult elegyét képezték a kitörölhetetlenül fülbemászó dallamok, a pulzáló ritmusok, és az okos, de szívből jövő lírikus szövegek. Új tempót kezdtek diktálni a pop zene minden területén munkáikkal a 60-as évek közepétől.

1954-ben Philadelphiában alakult soul zenekar. A Philadelphia Records egyik „zászlóshajója", akik a 70-es évek első felében élték fénykorukat, főként a rendkívüli baritonnal megáldott Teddy Pendergrass énekes-dobos csatlakozásával érték el az igazi hangzásukat. Kiváló és korszakalkotó elő disco muzsikájukkal és selymesen hangzó soul balladáikkal arattak hatalmas sikereket, melyben nem kis része volt a két dalszerző géniusznak a Philadelphia Records alapítóinak, Leon Huff-nak és Kenneth Gamble-nek. A zenekar sohasem oszlott fel, csupán Harold Melvin 1997-es halála szabott végső határt működésüknek.

Grand Master Flash and the Furious Five története a hip hop műfaj története is, hiszen zenei és előadás módbeli újításaik, ma az alapját képezi a műfajnak. Olyan könnyűzenei alapfogalmakat adtak a világnak, mint hip-hop, scratching, vagy „MC". Nem véletlen, hogy 2007-ben, az első hip-hop rap csoportként, beválasztották az együttest a Rock and Roll halhatatlanjainak panteonjába. A soul zene szerelmesei joggal kérdezhetik, hogy mit keresnek itt a rapper lemezlovasok a professzionális hangszeres játékosok és énekesek között.

GQ. Mindössze két betű a zenekar neve, de annál többet jelentettek zenéjükkel a 70-es évek legvégén, és a 80-as évek legelején. Főként, a keleti parti disco zene és az akkor már végnapjait élő kiváló chicago soul stílusok harmóniái keveredtek zenéjükben. A korabeli kritikusok egyszerűen az east coast disco stílus egyik legjobb előadójaként írtak róluk.

Gladys Knight, vagy Empress of soul, vagyis a soul császárnője. 1944 május 28-án születet, énekes, dalszerző, színész, humanitárius munkás. 1958-ban készítette el első felvételét és napjainkban is aktív. Ő erről úgy nyilatkozott David Nathan-nak a világ egyik legtekintélyesebb soul zenei újságírójának, hogy „Isten azt a hosszú utat jelölte ki számára, hogy örömet okozzon az embereknek és Ő ezzel a lehetőséggel addig szeretne élni, amíg az számára rendeltetve van, tehát akár még több évtizedig. Rendkívül jó erőben és formában van a mai napig is úgy fizikálisan, mint alkotó erejében".

A 70-es évek könnyűzenéjének egyik legnagyobb háttér alakja. Neve főként, mint Barry White stílusának, kitalálója, tökéletesítője lehet ismerős. Ő volt talán – eddigi ismereteim szerint- a leghatékonyabb és legjobb hangszerelője, a 70-es és 80-as évek soul zenéjének. Gene Page munkássága persze nem merül ki a Love Unlimited Orchestra produkcióiban, ugyanis Johnny Mathis albumainak a jelentős részét is Ő igazgatta a 70-80 as években, de olyan sztároknak is dolgozott, mint Aretha Franklin, Detroit Spinners, Whitney Houston, Gladys Knight, Elton John, a The Whispers, hogy csak néhányat említsek.

A Gap Band-et 1967-ben alakították meg az oklahomai Tulsa városkában, Greenwood, Archer, and the Pine Street Band néven a Wilson testvérek Charlie, Ronnie és Robert, a fiúk, akik Bootsy Collins unokatestvérei voltak. Azon kevés kiváló funk zenekarok közé tartoztak, akik a 80-as években is sikeresek tudtak maradni és albumaik a lemez eladási listák elejére kerültek.

Megmondani lehetetlen, hogy a világ legjobb soul funk zenekarának kikiáltott Earth Wind and Fire mennyi előadót, művészt befolyásolt a 70-es években és a további évtizedekben. Kétségtelen viszont, hogy néhány olyan előadót ki tudunk emelni, akik szorosabb kapcsolatban kerültek a tagokkal esetleg együtt is dolgoztak velük. Deniece Williams, Jean Carne, The Emotions, The Pockets és sorolhatnám még hosszú sorokon azok nevét is, akik e közvetlen kapcsolathoz tartoztak. Ilyen formáció volt a 9 tagú Free Life is.

Nagyon ritkán fordul elő az a helyzet, hogy egy minimum két-három nagylemezzel bíró előadót, vagy csoportot nem tudunk egyéb sikeres soul funk formációkhoz kötni. Nincs ez másként a Five Special esetében sem, ugyanis legalább két jelentős támpontot tudunk a bemutatásuk mellé tenni. Az első: a Five Special, a The Dramatics frontemberének, Ron Banks öccsének, Bryan-nek a zenekara. A másik, Steve Boyd, a The Parliament Funkadelic és a későbbi P Funk Allstars tagjának együttese. Hazánkban, a nagy közönség által kevésbé ismert formációról beszélünk, egy esetleges rádióműsorban lehet, hogy bajban lennénk, ha azt kellene mondanunk ezáltal, hogy „kishalak" voltak a soul funk palettán. A Five Special-es fiúk mindössze három nagylemezt jelentettek meg 1979 és 1981 között.

A 70-es évek elején alakult funk zenekar, akik pályafutásuk során kb. kéttucatnyi kiváló nagylemezt adtak ki. Rendkívüli módon ötvözték a zenéjükben a különböző stílusokat, melyet funk alapú zenéjükre építették. Dalaik olyakor a táncos klubok világáról szóltak, olykor humorosak, de volt eset a 70-es évek közepén, amikor a szövegekbe beleszőtték a politikát is.