Miért kellemetlen, ha a zenére rábeszélünk? A pszichoakusztika egyik fontos fogalma az elfedés, vagyis az a jelenség, amikor az egyik hang eltakarja a másikat. Az elfedés következtében az elfedett hangot nem észleli a hallórendszerünk, ezért romlik a beszéd érhetősége. De a zenére sem tudunk igazán figyelni, mert a diszkós vagy a műsorvezető nem hagy minket élvezkedni. 

Régen, csaknem száz évvel ezelőtt, még nem találták föl a keverőasztalt. Még régebben, 1893. február 15-én, amikor egy magyar találmány, Puskás Tivadar vezetékes Telefonhírmondója kezdte meg a műsorát, még az elektronikus erősítő sem létezett.

Mint eddig már számos esetben, most is visszatérünk a hallórendszer működéséhez. Ezúttal egyetlen szőrsejtecske működését nézzük meg nagy hangerő esetén. Ilyenkor a szőrsejt nem képes már jobban elhajolni, s ennek következtében a sztereocillium nem tud még szaporábban tüzelni, impulzusokat küldeni az agyba – telítődik. Azt a jelenséget, amikor hiába növeljük a bemenő jelet, a kimenő jel nem mutat változást, határolásnak, limitálásnak nevezzük. A belső szőrsejtek már kb. 60 dBSPL hangnyomás szintnél telítődnek; a teljes, kb. 130 dB-s dinamika tartományhoz a külső szőrsejtek segítsége szükséges. 

Harmonikus torzítás mindenképpen van, ráadásul, a hallórendszerünk akkor is előállítaná, ha nem lenne, hiszen a természetben nincs tökéletes tiszta hang, vagyis szinusz jel. Mi több, a harmonikus torzítások egy része még kellemes is számunkra – szóval, mi lenne, ha szándékosan, effekt jelleggel csinálnánk ilyet?

Hallástartománynak azt a területet nevezzük, amelyet a hallórendszerünk képes feldolgozni. Ezt is ábrázolták az egyenlő hangosságú görbesereg alapján, és ekkor néhány jelenség kapcsán komolyan gyanakodni kezdtek a pszichoakusztikával hivatásszerűen foglalkozó szakemberek.

 Az egyenlő hangosságú görbesereg mutatja meg a kapcsolatot a fizikai hangerősség és a szubjektív hangosság között. Ez a kapcsolat azt mutatja, hogy a hallórendszerünk nemcsak a hallásküszöbön, hanem a teljes hallhatósági tartományban torzít, vagyis a hangosság érzete nemcsak a hangerőtől, hanem a frekvenciától is függ.

Mi tagadás, jól elvoltunk az abszolút hallásküszöb és a nagyothallás problémáival, ami nem véletlen. A következőkben azokat a torzításokat vizsgáljuk meg, amelyek a hallásküszöb fölött jelentkeznek, vagyis a hangerő (a fizikai hangnyomás vagy hangintenzitás) és a hangosság (az észlelt hangerő) közötti összefüggéseket derítjük föl. Ráadásul még mindig csak egyetlen tiszta hangra vonatkozóan fogunk megállapításokat tenni. 

 Az idegi eredetű hallásvesztés a csigán belüli szőrsejteket vagy a hallóideg rostját érintő rendellenességekből ered. Ha az érzékelő mechanizmus szerkezete valamilyen módon sérül, a mechanikus energia elektromos energiává történő átalakító képessége romlik. A csiga szőrsejtjeinek érzékenysége csökken, ezért a csiga frekvencia feldolgozó képessége és a hallásmechanizmus dinamika tartománya is csökken. Hiszen a hallásküszöb megemelkedik, de a fájdalomküszöb nem, vagyis a kettő aránya lesz kisebb, mint az egészséges hallású emberek esetében. 

Szépek? Igen, gyönyörűek. A képen nem látszik persze, hogy számukra a hangzó világ nem létezik. Nem süketek, vagyis nem oktondiak, hanem siketek. Ugyanolyan értékes emberek, mint mindannyian. S ne hidd, hogy a hallás romlása téged nem érint, mert Magyarországon 60 ezer ember teljesen siket, és minden tizedik ember – jól olvastad, a lakosság 10%-a – kisebb-nagyobb mértékben hallássérült. Ami ennél is rosszabb hír, hogy te sem fogod megúszni, de rajtad is múlik, mikor fog kezdődni a hallásod romlása. Sajnos, az elmúlt 30 év tapasztalatai azt mutatják, hogy egyre fiatalabb korban kezdődik a siketedés.

 Az egyik legrohadtabb elektromos zajfajta az elektronikus fényszabályozó szerkezetek működéséből származó, igen szélessávú percegés, sercegés, kerregés.