A tranzisztor győzött. Kicsi, könnyű, üzembiztos, alacsony a fogyasztása. Szinte mindenhonnan kiszorította az elektroncsöveket, s végre folyamatosan működő számítógépéket lehetett gyártani vele. Hiszen az Eniacba, a világ egyik első programozható számítógépébe még közel 18 000 csövet építettek, így a gyakori – kezdetben kb. óránkénti – leállás fő oka az volt, hogy valamelyik „lámpa” kipurcant.

A szendvicsnek alapvetően két fajtája van: az egyik esetben két nő között fekszik egy férfi, a másik esetben két férfi között egy nő. Rád bízom, hogy a félvezető trióda, a tranzisztor esetében melyik változat hajaz az npn és melyik a pnp szerkezetűre.

Párosan szép az élet – kerékpárosan! A világ egyik legostobább reklámja próbálta ezzel a rizsával eladni a bicajokat. A félvezetők esetében elég hamar kísérelték meg a kétféle tulajdonságú, kétfajta módon szennyezett félvezetőt párosítani.

A természet tökéletes. Gyönyörű mondat ez, csak baromság. Az anyagi világban a tökéletességnek vagy tökéletlenségnek semmi értelme nincs. Inkább azt tudjuk megmondani, hogy az általánostól való eltérések mekkorák, és ez nekünk hasznos-e vagy sem.

Tíz esztendővel a tranzisztor föltalálása után a tranzisztorról rendezett londoni nemzetközi konferencián mondta egy tudós, hogy miközben az élet egyre több területén alkalmazunk tranzisztort, csak minden tízedik felhasználó érti, hogy a tranzisztor hogyan is működik. Azóta további 60 év telt el, és az arány biztosan nem javult.

A hangtechnika szerelmesei körében időről-időre dúló ádáz csatározások vidítják föl a kívülállót. A harc lényege, hogy az elektroncsöves vagy a félvezetős berendezések szólnak-e jobban. E háborúban azért nehéz állást foglalni, mert senki nem hallotta sem az összes jobb minőségű félvezetős, sem az összes elektroncsöves erősítőt. Valahogy mégis úgy van az, hogy igen meggyőzőnek tűnik egy csomó félvezetős cucc – mindaddig, amíg egy igazi csöveset nem hallottál. A 21. században egyre több csöves berendezés készül, és föllendült az elektroncsövek gyártása is. Sajnos, hazánk megint kimaradt a jóból.

Az elektromos és elektronikus készülékek közös jellemzője, hogy elektromos áramot használunk a működtetésükhöz. Azonban sok-sok évvel ezelőtt két részre osztották azokat az alkatrészeket, amelyekből e készülékek felépülnek. Pontosabban három részre:

Cs. Kádár Péter 1984-ben megjelent Diszkónika című könyvének az volt a célja, hogy szórakoztató módon, és olvasmányosan mutassa be a rockzene és a diszkó korabeli technikáját. Viszonylag könnyű dolga volt a szerzőnek, mert az eszközpark alig pár tucatnyi kütyüből állt, csupán összegezni kellett azokat az ismereteket, amelyek addig magyar nyelven csak elszórtan vagy sehogy nem jelentek meg.

 Sőt, nemcsak az mp3 után, hanem előtte és alatta is nyüzsgő élet volt a veszteséges hangtömörítések világában. Ennek egyrészt az volt az oka, hogy a digitális technika óriásai és törpéi nem akartak beletörődni, hogy az mp3 mindent vitt, másrészt ugyan az mp3 nem a digitális képrögzítés és -átvitel melléktermékeként született meg, ám az mpeg társaság – Moving Picture Experts Group „kegyeskedett” befogadni, mint az mpeg1 eljárások harmadik rétegét.

„Miután anyukám meghozta Bécsből a kétkazettás magnót, kölcsönkértem G-től a metalikákat, és esténként az ágyamon ücsörögve próbáltam a virtuális szerkón dobolni a zene alá (módosított karaoke), aminek legalább olyan masszív racionális érv szolgált alapul, mint amilyen egy házgyári fal, kisvakondos tapétával: hiszen köztudott, hogy a Metallica dobosa a legjobb a világon. Két szám után totál vörös lett az alkarom, és kidagadtak rajta a szivárvány minden színében játszó erek, ekkor odahagytam a dobot és addig ráztam a fejem, amíg a nyakam el nem fáradt, az este hátralévő részét pedig archaikus-misztikus deszmetál hörgéssel töltöttem, amíg rám nem szóltak, hogy most már kuss legyen.”