A digitális stúdiótechnikai és szórakoztatóelektronikai eszközökkel, rendszerekkel szemben már kezdetben meghatároztak néhány feltételt és alapkövetelményt. Volt viszont egy olyan szempont, ami gyökeresen szakított a korábbi gyakorlattal, s ez a kompatibilitás volt.
A digitális hangrögzítés kezdeteit a múlt század hetvenes éveinek első felétől, a tőkés világot megrázó olajválságtól számítjuk. Sokkal drágábbá váltak az energiahordozók és a nyersanyagok, csökkent az otthoni szórakoztatóelektronikai berendezések és jelhordozók iránti kereslet.
A digitális hangtechnika szárnyalása óta két törekvés figyelhető meg. Az egyik az analóg rendszerek hibáinak kiküszöbölése, a paraméterek javítása, a másik az analóg hangzásvilág felidézése effekt jelleggel.
Nem végleges a búcsú, csupán összefoglaló az analóg hangrögzítő eszközök jellemzőiről.
„Van úgy, hogy valaki nagyon törődik a másikkal. Azt hiszem, ezt hívják szeretetnek” (Micimackó)
Minél jobb minőségű egy lemezjátszó, annál többet lehet kihozni belőle, de annál érzékenyebb a beállításokra.