Olyan lemezjátszót, amelyik 78 rpm-mel is tud pörögni, nem túl nehéz beszerezni, a hangszedőkkel azonban más a helyzet.

A percenként 78-at forduló, nem mikrobarázdás, monó gramofonlemezeket röviden normállemezeknek hívjuk.

1964 és 1968 között a brit Parlophone indiai leányvállalata 2*30 Beatles nótát jelentetett meg 78 fordulat/perces sellak lemezeken. A múlt század hetvenes éveinek elején aztán egyelőre befejeződött a sellak gramofonlemezek gyártása.

A mechanikus-akusztikus hangszedőket a múlt század második harmadában egyre inkább felváltották a mechanikus-elektromos, röviden csak elektromosnak nevezett hangszedők.

A gramofonlemezeket lejátszó készülékek, röviden a gramofonok legizgalmasabbnak tűnő részei a hangszedők.

A múlt század harmadik és negyedik évtizede az elektronika győzelme volt a hangvisszaadás területén. Ebben az időszakban jelent meg és terjedt el a műsorszóró rádió, az elektroakusztikusan rögzített gramofonlemez és a hangosfilm. Vetélytársakból hamarosan szövetségesekké váltak.

Egy-egy technológia ugrásszerű fejlődését vagy a belső elégedetlenség mozdítja elő, vagy a kívülről kapott pofon. A gramofon esetében ez utóbbi a műsorszóró rádió volt.

Kevés olyan találmány létezik, amelynek alkotója annyira egyértelmű, mint a gramofoné. Igaz, Berliner ötlete sem a semmiből jött.

Körülbelül háromévesen kezdődik az egyedfejlődésnek az a korszaka, amikor mindenre rákérdezünk, hogy miért van úgy? A felnőttek gyakran meghökkennek ilyenkor, hiszen már beletörődtek abba, hogy sok mindenre nem kaptak választ.

A fonográfok és fonográfhengerek dicső korszaka a múlté. Azonban a világ és az egyes népek, nemzetek kulturális örökségének olyan felbecsülhetetlen részei, hogy e kincs megőrzése egyre fontosabb feladata a 21. század amatőr és hivatásos gyűjtőinek, kutatóinak.