A mikrofonok mechanikai-elektromos átalakítójának parányi, a µV-mV (-70 dBu … -50 dBu) feszültségtartományba eső jelét több száz millivoltra vagy néhány voltra kell feltornázni ahhoz, hogy azt rögzíteni tudjuk, vagy még tovább erősítve, a hangsugárzóból hallható hangot csiszolhassunk belőle. Az a szerkezet vagy áramkör, ami ezt a kezdeti erősítést végzi, az előerősítő (preamp) nevet kapta.

A mikrofon tartozékai közé soroljuk a tápegységeket. Ezek az eszközök a mikrofonba épített impedancia váltót, a mikrofon belső erősítőjét és a kondenzátor előfeszítő feszültségét előállító áramköröket látják el megfelelő feszültséggel és árammal, amihez csöves mikrofon esetén a cső fűtőfeszültsége is hozzájön.

A mikrofon vagy vezeték nélküli kapcsolattal vagy kábellel csatlakozik a mikrofont követő berendezéshez. Noha a vezeték nélküli cucchoz is drót vezet, most a hagyományos értelemben vett kábelekről lesz szó. A mikrofonkábel elnevezés némiképp megtévesztő, mert nemcsak mikrofonhoz használhatjuk ezt a kábelfajtát, hanem minden olyan hangfrekvenciás összeköttetéshez, amikor nagy áramok nem folynak a madzagban.

Nemcsak a karácsonyfát kéne védeni a cicáktól, hanem a mikrofonokat is, bár ez utóbbiakat az emberektől is védeni kéne. A mikrofont tartó állvány stabilitását a rászerelt gém is rontja, de tudjuk még fokozni a helyzetet.

Nem tudom, hogy te mit gondolsz, de én mindig elcsodálkozom, amikor egy balett-előadáson, műkorcsolya bajnokságon vagy táncversenyen úgy röpködnek az előadók, mintha nem is lenne súlyuk, a partnerük könnyedén elkapja őket, és majdnem mindig sikerül a lábukra érkezniük. A lábimádat a szexuális vonzalomnak egyik fajtája, ha pedig ellopnak valamit tőlünk, azt mondjuk, hogy lába kelt.

Réges-régen, amikor még ritkaságszámba mentek a mikrofonok, a nagy stúdiók is csak néhány mikrofont használtak. Főleg a hangosítás és a kényelmesebb munkavégzés miatt jött divatba, hogy minden egyes hangszert külön-külön is mikrofonozhatunk, ha van elég pénzünk rá.