1983. májusa és októbere között a Yamaha 39 913 067 dollárt kaszált a DX7 szintetizátoron. A Stanford egyetem licencdíja 199 565 dollár volt. Mai árfolyamon számolva 103 377 649, illetve 516 887 dollárról van szó. Az 1984. decemberi jelentés szerint a Stanford egymillió akkori dollárnál is többet keresett a szabadalmon, illetve a Yamahával való kapcsolat következtében.

A rockzene történetében vannak olyan korszakok, amelyeket lazán társítanak valamelyik új hangszerhez. Ennek az az oka, hogy e hangszerek lényegesen változtattak e műfaj egyik jellegzetességén: a hangzáson, külföldiül a „sound”-on.

A szintetizátorokkal nemcsak zenét és filmhangokat gyártanak, hanem számítógépes játékok hangját is. A Doom (Végzet) egyik részének effektjeihez a szovjet Поливокс-ot is alkalmazták.

„Ha egy hangszer úgy néz ki, mint egy Minimoog, úgy lehet játszani rajta, mint egy Minimoogon, és úgy szól, mint egy Minimoog, akkor az egy Minimoog” – fogalmazta át Gordon Reid, a Sound on Sound magazin tesztelője a kacsákról szóló mondást pár évvel ezelőtt, az eredeti Minimoog D kicsit módosított változatának a megjelenésekor.

A zenei termékekkel kereskedő profik legnagyobb nemzetközi kiállításán, a hagyományosan januárban megrendezett NAMM 2020-on számos cég jelentkezett moduláris szintetizátorral. Úgy tűnik, ez az elektrofon hangszerfajta nemcsak ismét meghódította a világot, hanem egyre inkább újabb csúcsra tör.

Már a kombó orgonák többsége is valamilyen nagyon összetett hangból állította elő a különböző magasságú hangokat, így érthető, hogy az 50-60 évvel ezelőtti szintetizátorok többségében is ezzel próbálkoztak, igen nagy sikerrel.