A múlt század vége óta nem született új hangszintézis forma az elektronikus hangszerek világában. Azóta egyrészt a már meglévőket finomítgatják, másrészt egymással kombinálják össze őket.
A fizikai modellezésen alapuló hangszintézis igazándiból a szoftverek világában talált otthonra. Egyszerű oka van ennek: nem kell különleges áramköröket fejleszteni és gyártani, sokféle számítógépen vagy önállóan futtatható alkalmazásként vagy valamilyen hangmunkaállomás bővítményeként.
A fizikai modellezésen alapuló szintézistől az elektrofon hangszerek iránt érdeklődő világ a zenei eszközök megújulását várta. Az általános célú, hardver szintetizátorokat tekintve meg is jelent néhány típus, a lelkesedés azonban napjainkra szinte teljesen kimúlt. A nagy gyártók a csúcskategóriák szintetizátoraiba tesznek fizikai modellező motort is, de ez csak az egyik a sok közül.
A fizikai modellezésen alapuló hardverek és szoftverek gyártói igen ritkán árulják el, hogy a szintetizátoruk melyik eljáráson alapul. A muzsikust ez általában nem is érdekli, neki csak az a fontos, hogy a hangszere könnyen kezelhető legyen.
A fizikai modellezésen alapuló hangszintézis gyakorlati megvalósítása azért izgalmas feladat, mert olyan, korábban elhanyagolt rezgéstani, hangszerakusztikai, anyagszerkezettani kutatásokat, méréseket, elemzéseket kell elvégezni, amelyek során a hangszerek korábban rejtett tulajdonságai tárulnak föl előttünk. S az eredmények láttán ismét elcsodálkozunk, hogy mi mindenen múlik egy-egy hangszer hangzása.
Egy hangszer vásárlásakor nem arra kéred az eladót, hogy az általad a kezébe nyomott Karlplus-Strong algoritmus szerinti, a visszavert hullámot moduláló szűrő karakterisztikája segítségével válassza ki a neked megfelelő instrumentumot, mert akkor a megriadt kufár hirtelen felindulásból hívná a rohamkocsit.