Cs.Kádár Péter - XXI. századi Diszkónika, 108. Vastagréteg, vékonyréteg

2017. december 15.

Egyszer, régen, e sorozat ötödik részében a szabványos ember kapcsán arról értekeztem, hogy az ember tökéletesen integrált lény. Ugyanabban a dobozban elfér minden érzékelő, erősítő, jelfeldolgozó, működtető egység. Ami pedig hiányzik, ahhoz a kezünket szerszámhasználatra alkalmas interfésszé – illesztő egységgé – formálta a természet. A központi egység ugyan néha hibázik, mégis csak nagyon ritkán kell újraindítani az egész rendszert. Rendkívül jó a hibajavító algoritmus, és a tápellátás rugalmasan alkalmazkodik az éppen föllehető üzemanyag forrásokhoz. A cucc egy alkalmas társával közösen gondoskodik arról, hogy jóval azelőtt, hogy az adott példány már végképp leállna, a helyére lépjen egy frissebben telepített és a programjait rutinszerűen használni képes változat. Ezt rugalmasan táguló 3D-s nyomtató préseli ki az egyikükből, a másikuk által kilenc hónappal a nyomtatás előtt adalékolt anyag felhasználásával. Az ember belső szerkezetének megváltoztatása, részegységeinek szétválasztása általában roncsolással jár.

Cs.Kádár Péter - XXI. századi Diszkónika, 107. A nagyMOSás

2017. december 05.

A tranzisztor győzött. Kicsi, könnyű, üzembiztos, alacsony a fogyasztása. Szinte mindenhonnan kiszorította az elektroncsöveket, s végre folyamatosan működő számítógépéket lehetett gyártani vele. Hiszen az Eniacba, a világ egyik első programozható számítógépébe még közel 18 000 csövet építettek, így a gyakori – kezdetben kb. óránkénti – leállás fő oka az volt, hogy valamelyik „lámpa” kipurcant.