Az emberi kéz a természet egyik legbámulatosabb alkotása. Nélkülözhetetlen kelléke volt annak a törzsfejlődési folyamatnak, amelynek a végén megjelentünk mi, emberek. Kezeinkben található testünk összes csontjainak több mint a negyede. Noha kevesebb, mint egy százalékát teszi ki testünknek, mégis agyunk mozgásért felelős részének negyede foglalkozik a mozgatásával. A legtöbb agyi erőforrást ebből az ujjaink mozgatása igényli.

Minél távolabb van az agyadtól, annál kevésbé tudod irányítani és ellenőrzésed alatt tartani, szabályozni valamelyik testrészedet. A lábunk van a legmesszebb az agyunktól, ezért a láb mozgása a legárulkodóbb testbeszéd, metakommunikáció. Ha valaki dobol a lábával, az arra utal, hogy az illető számára unalmas, érdektelen, amit mondasz vagy csinálsz, és azt szeretné a legjobban, ha lekopnál róla.

Ha azt a szót hallod, hogy dobolás, legtöbbször először a dob pergése jut az eszedbe. Hiszen az iskolai vagy nemzeti ünnepségeken, katonai díszszemléken ez a legfeltűnőbb.

A könnyűzenében használatos dobok közül az egyik legegyszerűbb a csörgődob. Az idiofon hangszerek közé tartozó csörgőt cizellálták tovább.

A membranofon hangszerek legnagyobb családja a doboké. Membranofon dobok azok a zenecsiholó szerszámok, amelyeknek membránját alapvetően ütéssel szólaltathatjuk meg. A könnyűzene szinte elképzelhetetlen membranofon dobok nélkül.

Az akusztikus hangszerek negyedik hatalmas ága, a membranofon hangszerek szintén remek példái annak, hogy bármiből lehet hangszert készíteni, ha nagyon erős késztetést érzünk erre. A membrafonoknak három nagy csoportjuk van a megszólaltatás módját illetően: a mirlitonok, a frikciós dobok és az ütéssel megszólaltatott dobok csoportja. E három csoport közös jellemzője, hogy a hang egy kifeszített bőr vagy rezgő membrán, hártya segítségével keletkezik.