Valamikor, réges-régen állomásnak azt a helyet neveztük, ahol a vonat megállt, hogy az utasok fel-leszállhassanak. A kisebb állomások voltak a megállók, a nagyobbak meg a pályaudvarok – kivéve a debreceni Nagyállomást.
A Pop, csajok, satöbbi című könyv és a belőle készült film kiváló példa arra, hogy a különböző listák és válogatások mennyire szubjektívek. Abban azonban sokan egyetértenek, hogy az előadói szintetizátorok öt klasszikus nagyágyúja a Moog Minimoog, a Yamaha DX-7, a Sequential Circuits Prophet-5, a Roland D-50 és a Korg M1.
A hangminta alapú szintézis szinte az összes nagy elektronikus hangszert gyártó céget megihlette, többek között olyan nagyokat is, mint a Roland.
Egy-egy új technikai eljárás sikerén fölbuzdulva, a vetélytársak is igyekeznek megkaparintani és használni az újdonságot vagy úgy, hogy ellopják, vagy úgy, hogy fizetnek érte. Arra is rengeteg példa van, hogy miután ellopták, per indult velük szemben, és végül megállapodtak egy csinos összegben.
A minta alapú hangszintézis általánossá válása robbanásszerűen következett be, mégis érdemes ismét kalandozni az őskorban, mert a korabeli eljárások könnyebben érthetővé teszik napjaink igen bonyolult eszközeit.
Az elektronikus hangszerek, elektronikus kompozíciók hangjainak előállítására nemcsak oszcillátorok rezgései alkalmasak, hanem olyanok is, amelyeknek alapja a hangrögzítés.