A CD felhasználásának egyik legsikeresebb módja a filmek tárolása és lejátszása volt.

Harminc évvel ezelőtt Gézuka, a család szemefénye, az első, Pajtás típusú fényképezőgépével lekamerázta a családját, majd amint a Forte filmtekercs végére ért, rohant a falusi kisboltba, átadta Icu néninek a filmet, aki elküldte azt a városba, aztán egy hét múlva visszakapta azt egy Photo CD-vel együtt, így a képeket Gézuka családja megnézhette szép színesben a Color Staron egy spéci CD-játszó segítségével.

Énekelni jó. Buliban énekelni, a barátaink társaságában, még jobb. Az sem baj, ha hamisan énekelsz. Kitalálták hát a karaokét.

A CD-i fejlesztői a mozgóképek megjelenítésének módjával szenvedtek a legtöbbet. A CD korlátai és a korabeli fogyasztói számítástechnika színvonala alaposan behatárolta a lehetőségeket.

A Zöld Könyv nagyon pontosan meghatározta a CD-i specifikációját.

Szolgálati közlemény: A sorozatot annak indítása óta mindig megosztom a Facebookon. Az előző részt a cenzúra törölte. A Soulmusic.hu-n természetesen megtalálod.

A CD-ROM kódolása két lényeges szempontból tér el az audió CD kódszerkezetétől.

A felszínek és a gödrök nem tudják, hogy milyen információt tárolnak, ezért a CD-DA gyors sikere arra ösztönözte a fejlesztőket, hogy a CD felhasználási lehetőségét minél jobban kiszélesítsék.

A műsoros, gyári CD megtévesztően egyszerű megjelenésű eszköz: vékony korong, amelynek az egyik oldala ezüstösen csillog, a másik oldala feliratokat, esetleg képeket tartalmaz.

A digitális hangrögzítés legnagyobb problémája, hogy miként lehet a hangot a legbiztonságosabban rögzíteni és lejátszani úgy, hogy a lehető legkevesebb adatot igényeljen az eljárás, és viszonylag egyszerű áramkörökkel lehessen feldolgozni ezeket az adatokat.