„Ha van olyan jelenete a filmművészetnek, ami a boldogságról szól, ami a boldogságot jeleníti meg, ezt a megfoghatatlan érzést, akkor az Ének az esőben ikonikus jelenete az, amikor Gene Kelly az esernyőjét forgatva sétál az esőgépek generálta nagy esőben, tapicskolja a vizet, és őrülten forog egy lámpaoszlop körül.”

Nemcsak a magyar, hanem az egyetemes filmművészet ékköve ez a film.

Mivel is lehetne kezdeni a hangosfilm technikájának és esztétikájának elemzését?

A mozgófilm történetében a forgatást követő fázis egyre nagyobb szerepet kapott.

Kezdetben vala a hang.

Az ezredforduló környékén a szakmabeliek többsége esküdni mert volna, hogy a hagyományos mozgófilm el fog tűnni.

A digitális fényhang eljárások csúcsa a Sony SDDS (Sony Dynamic Digital Sound) rendszere volt.

A Digital Theater Systems (DTS) csakhamar beköszönt a saját megoldásaival.

A digitális fényhang rendszerek a mozgófilmek hangjának az 1990-es években megjelent új módszerei, amelyek leváltották a hagyományos analóg optikai és mágneses hangformátumokat.

A hagyományos monó fényhang veszedelmes vetélytársat kapott már a 70 mm-es film megjelenésekor, a múlt század közepén.